siker

Nos, sikerült életre keltenem a fűtést. Kertes házaknál a nyomáscsökkentőn van egy plusz biztonsági szelep, ami gázkimaradás vagy -elzárás esetén lezár, és amikor újra lesz gáz, akkor nem engedi be a házba addig, amig kézzel vissza nem kapcsolják. Nyilván biztonsági okok miatt, hogy ha véletlen kimaradás van és nincs senki a házban aki visszakapcsolja a készülékeket, akkor ne legyen gázömlés. A mai készülékek persze már mind biztonsági szelepesek, de persze, értem én, kell ez a kis extra óvintézkedés. Csak én éppen nem tudtam róla, igy aztán tegnap előbb hitetlenkedtem, aztán megoldást (azaz eldugott gázcsapot) kerestem, végül pánikba estem.
Az a pince egy horror, amikor beszerelték a központi fűtést, benne hagyták a régi bojlert és az ahhoz futó vezetékeket. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik abban a csőlabirintusban. Igazi kontármunka, látszik rajta, hogy mindenféle tervezés nélkül vittek összevissza mindenféle csöveket. Az egész környék olyan egyébként, ami nem vadiúj ház, azon látszik, hogy úgy lopkodták össze még a népi demokráciában. A keritések a legtöbb helyen olyan lemezekből vannak, amikből valami alkatrészeket kistancoltak. Van olyan ház, ahol a virágágyást a villamossineket az úttesttől elválasztó öntött betonfélgömbökkel keritették körbe. Ottmaradt egy kis darab hetvenes évek, a kaláka Magyarország és a munkahelyi fusi hangulata. Mellette, pontosabban rá pedig épül az ezredforduló újgazdag megalomániája. Basszus, van olyan ház, ami alatt négy garázs van, és hat terasz. És mindehhez egyetlen csengő tartozik, tehát nem társasház.

Reggel költözünk.
Kicsit azért be vagyok gyulladva.