mérleg

Én magam sem nagyon akarom elhinni, de mivel többször is ellenőríztem, el kell hinnem: az elmúlt egy évben 3-4 centit nőttem.
Az edzőm szerint a hátam erősődött annyit, hogy megjavult a tartásom.
Az, hogy egy év alatt, mióta tényleg komolyan sportolok fogytam 10 kilót, arra számítottam. Hogy ez a 10 kiló fogyás 15 kiló mínuisz hájban és 5 kiló plusz izomban, az is logikus.
De hogy 47-48 éve4sen nőjek 3 centit?
Márpedig a gimnazista és a húszas éveimben 166 centi vltam.
Pár évvel ezelőtt 165, de csak ha kihúztam magam, egyébként 162-3.
Most pedig, 48 évesen, egy évnyi aktiv (heti 4-5-6-szor 1,2-2 óra) 169 centi vagyok.
Ha kihúzom magam, ha nagyon kihúzom magam akkor 170.

Jah, még valami: pár éve szép lassan, de biztosan elkezdtem őszülni. Frufrus-konytyos hajam van, a választékban kezdtem őszülni. Beletúrödtem, nem izgatott különösebben. Sokat nem foglalkozok a hajammal, hetente kétszer megmosom, reggel lófarokba fogom a sisakhoz, a munkahelyen és ha megyek valahova meg a blúzomhoz illő csattal hátul összetúzöm. Csak egy frufru-vágásnál nyilallt belém, hogy hát én tavaly már szürkültem a választéknál, és most hogy is van ez?
Megnéztem, széthúztam a választékot, még olvasó szemüveggel (1,5+) is megnéztem, de ősz hajszálaknak nyoma sincs.
Egyetlen szál sem!
Hát ennyi.
Egy nadrágméret (csípőben, derékaban 2, így a fenekem még nagyobbnak látszik, mint 10kiló pluszal ezelőtt), egy melltartóméret, és három centivel nagyobb testmagasság.
Ez utóbbi olyan meglepetés, hogy még magam sem hiszem.
Pedig tény.

Önismeret

Még mindig tudok magamnak meglepetéseket okozni.
Nem is kicsiket, ráadásul.
Most is, gondoltam, a súlyzózás és kardiózás mellett el kéne kezdeni valami olyan sportot, ami segít összehangolni a kezem a lábammal. Hogy tudjak balra lépni és jobbra hajolni, ha éppen azt kell. Tudjak hirtelen megfordulni, felpattanni, ilyesmi.
Nosza, önvédelem. Egyébként sem árt, éjjel járok ugye haza, ha nem munkából, akkor színházból. Kerestem egy stúdiót, ahol elfogadják a sportkártyámat is és nem is valami kemény fiúk járnak oda. Találtam is, jobbára táncos foglalkozások mellett van önvédelem is, szinte csak nők és párok látogatják a helyet.
Az önvédelmi edző kábé feleannyi idős mint én, mosolygós, kölyökkutyaszemű. Bemelegítünk, megfogja a csuklóm, hogy szabadítsam ki magam.
És itt jött a meglepetés: egyáltalán nem akartam szabadulni. Sőt, a legszívesebben odatartottam volna a másik csuklómat is, ha már fog, akkor fogjon rendesen.
Meg hogy lökjem el, teljes tenyérrel, a mellkasánál. Hát ez megint nagyon kedvem ellen való volt, csak azért rátenyerelni arra a feszes férfihúsra, hogy ellökjem magamtól, amikor pont hogy nem...

na, mindegy. A kezdeti sokk után persze azért csak felfogtam a dolog lényegét, megtanultam szabadulni egyenes és keresztirányú csuklófogásból is. Egyre szorosabból, még másnap reggel is piros hurkák voltak a csuklóm körül.
A dolog egyébként tetszik, fizikailag meg sem kottyant, de agyilag teljesen elfáradtam az óra végére. Érzem én, hogy gyenge oldalam a koordinált mozgás. Túl robbanékony alkat sem vagyok, az én erősségem inkább a szívós kitartás. Ez mondjuk nem volt meglepetés, valamennyi önismeretem azért van.
De majd meglátjuk.
Azért remélem, lesz még pár hétnyi beszokatás, mielőtt azt fogjuk gyakorolni, hogy másszak ki valaki alól, aki rámesik.

Annyira visszataszítóan, gusztustalanul

nagy seggem mégsem lehet. Illetve nagynak biztos nagy, csak nem gusztustalan.
Hogy miből gondolom?
Amint felállok az elliptikus trénerre(*), két percen belül biztos van egy pasi, aki felül a hátam mögötti bringára. Nem a mellette lévő másik öt üresre, nem, pont mögém. A fekvőbringa alacsony, az elliptikus tréner magas, kvázi fél méterre az arcától pucsítok, szuszogok és izzadok erősen. Nem szoktam kímélni magam, 135-150-es pulzussal nyomom, érzem, ahogy az izzadság a gerincem mentén csorog be a kőműves dekoltázsba. Meg a könyökömön csöpög le, meg az államon csurog le, meg egyáltalán, nem a leggusztább formámat mutatom. Ezek meg ott tekernek a 44-es (na jó, már majdnem 42-es)seggem mögött a tök üres teremben.
Lehet, szeretnek borzongani?
Érdekes egyébként, hogy a rengeteg fogyás ellenére a fenekemből szinte egyáltalán nem ment le. A bricseszből igen, derékból rengeteg, a hátamról és a hónom alól eltűntek a hájpárnák. De a fenekem az maradt, csak még kerekebb lett. Illetve egy nadrágméret lement, csak a többi, nagyobb arányú fogyás miatt még nagyobbnak látszik mint eddig. Azért nem bánnám, ha még vagy két méret onnan is eltűnne.


(*) Nem is igazi elliptikus tréner, hanem valami vario-féleség. Olyan, mint egy gumiszalagra függesztett elliptikus tréner. Azért szeretem, mert sokkal puhábban lehet fele lépni, kíméli a térdem. Lehe vele futni és taposni is. 2-3 percenként szoktam váltani, futás, aztán előre dőlve taposás. Megint futás, kicsit megnyugszik a pulzus, aztán megint fel 145-150-ig.

Testzsír-százalék

Fél év alatt 49-ról 39-re csökkent.
Izomtömeg 22%-ról 32-re nőtt.
Nem is kell 60 éves koromig várni, hogy bikinimodellé gyúrjam magam, két éven belül meglesz.
Hehe.

Mérleg

November óta rendszeresen sportolok ugye, hetente legalább 5x, mindig korán reggel.
Heti 2-3 súlyzózás, 2-3 kardió, gyaloglógép, elliptikus tréner, spinning, mikor mi. Plusz a napi biciklizés, 8 km oda, ugyanannyi vissza. Odafelé szoktam többnek érezni, a reggeli forgalomban. Este 10-kor, amikor senki nincs az utakon, már élvezet, mintha nem is kéne pedálozni, szinte repülök. Eszméletlenül szoktam bedőlni az ágyba, és fél hatig néha meg sem mozdulok.
5 kilót fogytam, ez nem sok. Közben azonban lement három melltartó-patentnyi háj a hónom alól és egy teljes kosárméretnyi a mellemről. És deréktájékról majdnem 10 centi. Csípőről is 3-5 centi, borzalom, a seggem ettől még nagyobbnak látszik mint eddig, pedig ez már majdnem egy méret. A felkarom hátsó oldalán a lengőizom (tricepsz) határozottan visszafejlődött, ha felemelem a karom, már nem lobog, hanem csak remeg, mint egy jól elkészített kocsonya.
Ma azon röhögtem, hogy ha így folytatom, hatvan éves koromra bikini-modellé gyúrom magam.
Az azért szép karrier lesz.

16 Km

2 óra 32 perc 21 másodperc alatt.
És még azt sem mondanám, hogy hú de borzasztóan elfáradtam bele. Még a pulzusom sem nagyon szaladt meg, 142 volt a legtöbb. Inkább csak térdben elmerevedett a lábam, és rettenetesen viszketett a bőröm a csatakosra izzadt melltartó meg a hátamra tapadt póló alatt. Az borzasztó, csöpög az izzadtság a szemöldökömről, iszonyatosan viszket a hátam, vagy a hónom alja, a mellem alatt egy valóságos sós vizű tavacska gyűlik, a három napos borostám beleakad a bugyi anyagába és tépi a bőrt ott, ahol az a legvékonyabb. Odanyúlnék, megigazítanám, megvakarnám, megtörölném, vagy akárhogy segítenék magamon, de nem lehet. A szalag fut alattam, nem lehet odanyúlni, nem lehet lassítani, mert kiesek a ritmusból, újra kell kezdeni, és az nagyon fárasztó. Sokkal fárasztóbb, mint tartani a tempót.

Az áramszünet áldása,

hogy már fél hétkor itthon vagyok. Hetek óta nem történt ilyen(x), általában este hétig, nyolcig dolgozom.
Öt óra előtt pár perccel egyszerűen csak sötétbe borult az egész környék, naná, hogy az irodánk is. A hálózat ment, a laptopok még egy darabig birták. Azoknak, és a szünetmentesre tápra kapcsolt projektoroknak a fényénél összecsomagoltunk, és lőn, az esti mesét már az ágyból nézhetném, ha lenne tévém. Meg ha van még egyáltalán olyan, hogy esti mese.

Más:
újabb Imoga karakter van, ezúttal Herr Herrmannt vettem elő.

Most pedig főzök egy zöldséglevest, aztán megirom a János vitézt - már ha el nem alszom. Iszonyat fáradt vagyok, elméletileg egy három napos tréningen lennék, de azt kéne jól seggbe rúgni, aki kitalálta, hogy munkahelyen lehet komoly tréninget adni. Naná, hogy nem lehet, öt percenként történik valami, amit azonnal meg kell oldani.
Mondjuk, az is igaz, hogy ezt a trénert én tréningezhetném.
És még mindig birom a hajnali kelést, még mindig járok reggelente edzeni, az Operaházban meg Pikk dáma, onnan éjfél körül érek csak haza.
Irjon János vitézt a fene, még levest sem főzök, inkább alszom.
Jóccaka!

----------------------------------------------------------------------------
(x) Olyan van azért, hogy eljövök még öt órakor, de akkor szinházba megyek, vagy valahova

politikai pálfordulásaim

A reggelenkénti 1-1,5 liternyi izzadás szemmel látható módon károsította az erre szánt póló állományomat. Így aztán túrtam kicsit a szekrényem, hogy összeszedjem azokat a rég nem használt, megnyúlt, kifakult holmikat, amiket konténerbe azért már nem vinnék el, porrongynak legfeljebb 20 év múlva kerülnének sorra, de edzéshez még megfelelnek.
Így akadt a kezembe a jó pár éve dugdosott szadeszos Lop-STOP pólóm. A célnak tökéletesen megfelelne, fehér, tiszta pamut, de tán mégse.....
Valahogy nem korszerű.
Vagy csak simán gyáva vagyok.

15 Km

2 óra 20 perc 39 másodperc alatt.
Legmagasabb pulzus: 144 / perc
átlagos pulzus: 132 / perc
átlagsebesség: 6,2 km/óra
átlagos meredekség: 1,5 %
folyadékbevitel: 2 liter

Nem mondom, hogy olimpiai szint, de arra tán elég lesz, hogy majd nyugdíjas koromban -hamarabb aligha lesz időm utazni- gyalog fel tudjak menni az Eiffel-torony tetejére.

Most pedig magamévá teszek egy négysajtos pizzát és egy korsó frissen csapolt sört. Ez még a decemberi adagom egyébként, havonta egy van engedélyezve, a tavaly év vége úgy alakult, hogy ez kimaradt.

karácsonyi jó hir,

hogy nem hiztam egy dekát sem.
Igaz, nem is fogytam, másfél hónap intenziv sportolásal csak három kilót.
Az edzőm viszont megdicsért, amiért nem hiztam.
Én is megdicsértem magam, mert a karomnbak határozott körvonala kezd lenni. Nem mondom, hogy fityegett rajta a hus meg lengett az izom, mert ez igy azért nem igaz. De határozottan más a karom vonala, mint másfél hónappal ezelőtt volt.
no, hát boldogságos, vérnyomáscsökkentő-mentes, alacsony koleszterinszintű Uj Évet kivánok mindenkinek.

monokli

Iszonyat nagy monokli nőtt a szemem alá.
Ráadásul alattomosan, három nap alatt érte körbe a bal szemem.
Első nap, kedden, a baleset napján még csak egy pici kis repedés látszott a szemöldököm alatt, ahonnan elöntötte az arcom a vér.
Másnap reggelre az egész szemhéjam fuxia-lilába öltözött.
Harmadnap reggelre a monokli körbeért, a szemem alatt is sötétlila, illetve nem is lila, hanem tényleg fuxia szinű karima van.
Az egyik edző odajött, hogy ő dolgozott boxolókkal, azok rutaszkorbint szednek, ha nagyon összeverik őket. Szerinte megfelezi a véraláfutások felszivódási idejét.
Gondoltam, sokat nem veszithetek, sminkkel úgysem tudom követni az óránként növekvő monoklit, a napszemüveg meg még feltünőbbé tenné.
Pont az hiányzik ugyan az önképemből, hogy egy boxolóval vegyenek egy kalap alá, de hát ez van, ennyi idősen már megbékülhettem volna a saját furcsaságaimmal.
Szóval délben patika, rutaszkorbin, 1080 Ft per doboz, napi három szem.
Na most a szer tényleg hat, mert a sötétlila folt átmérője a szemem körül cirka fél centivel csökkent.
Ha nem tekintem, hogy az a fél centis karima, ami eddig lila volt, most citromsárga, tényleg javult a kinézetem.
Már előre félek, mi lesz, ha zöldbe vált a monoklim.
Belül egy kevés lila, fölötte citromsárga, legkivűl meg zsenge búzazöld.
Szép leszek, az biztos.

jah, Grane mindeféle görbüléseinek és egyéb problémáinak kijavitása, plusz egy új sisak 19.000 Ft-ba került.
Na, mit nékem benzinár, hát nem?

jutalom2

máma végleg eldőlt, hogy a melltartómat 1 kapocsal beljebb kell bekapcsolnom. Ez cirka másfél-két centi minuszt jelent. És még igy sem az igazi, kettővel kellene, hogy igazán feszesen tartson - lévén sportmelltartó, szoritania kell, ha nem akarom a kardiógépeken lengetni a D kosaraimat.
Nem, nem nyúlott meg, határozottan a mellem lett kisebb.
Mert mi más ugye...