beiskolázva lenni

hát, ezt sem gondoltam volna, hogy egyszer majd önként fogok jelentkezni valami meghatározhatatlan, ööÖÖööö, izé, folyamtszervező-, minőségbiztosító, a franc se tudja mi célt szolgáló tanfolyamra.
Egy kőkemény hét, utána saját project, amiben be kell bizonyítanom, hogy ha sikerül úgy átszerveznem egy folyamatot, hogy 6 helyett 7 mérföldkő legyen benne, akkor 10%-kal rövidebb idő alatt készülünk majd el - állítólag, a számításaim szerint.
Vagy valami hasonló, jelen pillanatban dunsztom sincs az egészről.
Csak annyit tudok, hogy amikor júliusban itt voltak a fekete öves folyamatszervezők, egyik hülyébb volt, mint a másik.
Hát ezt én is tudom produkálni, csak papírt kell róla szereznem.
Ha egy mód van rá, és egy ilyen egy hetes tanfolyam meg pár hónapos statisztikai adatgyűjtés és -elemzés kell hozzá, én is tudok okoskodó hülye lenni.
Még az is lehet, hogy érdeklődő, problémafeltáró és segítőkész hülye is tudok lenni.
Szóval jelentkeztem.
Pedig nagyon élesen él még bennem a matematika szigorlatom.
Akkor megfogadtam, hogy ha egyszer az életben diplomám lesz, virágkötésen és gombaismereten kívül a büdös életben soha többé semmit nem fogok tanulni.

Nem a lófaszt nem, 47 éves leszek holnap, oszt amilyen idióta vagyok, saját akaratból továbbképzésre jelentkezem.

Egyébként, ha 16-os számrendszerben számoljuk, jövőre leszek 30h éves.
Végülis, ilyen fiatalon még gondolhatok a jövőmre, nem? Dehogynem!
Nnnna.