Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/03/29

Nos, nagyon ügyes vagyok, meg tudom csinálni hogy külön ablakban nyíljon meg a belinkelt oldal. Mivel az általam ismert html-suli oldalakon ilyen kód nem volt, szépen megtekintettem a számlálóm forrását (jobb egérgomb, dokumentum forrásának megtekintése) és kibogarásztam belőle az első olyan href kódot, amiről feltételeztem hogy külön ablakban nyit. ÉS LŐN!!!! Az idézőjellel bezárt URL (sima internetcímet jelent, csak így sokkal szakszerűbb) után be kell írni egy szóközt, utána pedig azt hogy target="_blank", és csak ezután lezárni kacsacsőrrel.
Na, ez megvolt.
Már csak az van hátra, hogy megszereljem a kidurrant első kerekem. Napközben elfelejtettem. Ezt a melót rettenetesen útálom, de ha szerelőhöz viszem, csak 2-3 nap múlva kapom vissza a bringát. Így aztán marad saját magam összeolajozása. Pfuj.

Kicsit rötyögtem még a nagyobbik ellenzéki párt aláírásgyüjtő akcióján, talán túl nagyot markolnak, egymillió aláírást összeszedni elég nagy munka. Ehhez mondjuk kellett is két évig edzeni a polgári köröknek. Mi lesz ha nem sikerül? Illetve, milyen eszközökkel, milyen propagandával fogják elérni, hogy sikerüljön? Istenem, mi lesz még itt! Még mindig nem tartunk a fenekén ennek a politikai iszapfürdőnek, pedig már nagyon meg kéne találni a medence alját hogy visszarughassuk magunkat a felszínre. Fogy a levegőm, fogy a türelmem, fogy az életem. Annyira fölösleges egy ország életenergiáit ilyesmire pocsékolni!

Pláne ilyen balfék kormányzás mellett, még a meglévő kevés forrást is ügyetlenül osztogatják. Értem én hogy adni akarnak, igazuk is van, ők tényleg a rászoruló és az eddig méltánytalanul háttérbe szorított rétegeknek kedveztek/kedveznek. De könyörgöm! Esszük az aranytojást tojó tyúkocskának most éppen a szárnyát, később lehet a lábát is, még később a fejét. Hát, így nem fog nekünk tojni nemhogy aranytojást, de egyáltalán semmilyen tojást se.
Az én anyukám meg apukám is nyugdíjas, sőt, én is leszek nyugdíjas, de májusban egy pár ezer előre kifizetett forint hogy fogja ellensúlyozni a fidesz nehéztüzérséggel vívott kampányát?

Infrastruktúrába, oktatásba, munkahelyteremtésbe, túristacsalogatásba, exportképes termékek kifejlesztésébe kéne fektetni, csupa olyasmibe, ami pénzt hoz ha nem is most azonnal, de a közeljövőben. Ez adna jövőképet, egy kis plusz erőt arra, hogy még 1-2 évig kibirjuk, hogy a gazdasági, és a vele kézenfogva járó ideológiai demagógia ne nyerhessen teret.
Emlékszem, 95-ben, a Bokros csomag idején össze volt zuhanva az ország, én éppen egy import cégnél dolgoztam. A főnök fogta a fejét (mondjuk, volt oka rá, az övében nem sok ész volt, könnyen elszállt volna ha nem rögzíti) hogy tönkre fog menni. Tönkre is ment. Ő, mert buta volt, mert nem tudott újítani. Nem volt az könnyű időszak, mindnyájan megszenvedtük. Összeszorított foggal böjtöltük ki a megszorításokat, de közben megerősödött a gazdaság nagyobbik fele és ettől 3 év múlva egy olyan fejlődés indult el, amit soha még remélni sem mertünk.
És pár éve megint kifogyott a lendület, készülődhetünk az újabb összezuhanásra.
Hacsak a "nagyjaink" össze nem kapják magukat. De nem úgy néznek ki, túlságosan el vannak foglalva a politikai élet tematizálásával és a közvéleménykutatások eredményeinek elemzésével. A demagógia meg közben terjed. A gazdasági is, meg az ideológiai is.