Jóestét! :-))

HÜLYE VAGYOK!!!!!!
Hogy miért, azt majd később elmondom. Most még magam sem tudom biztosan, de valahogy érzem hogy nem vagyok normális. Az az egy vígasztal hogy nem butácska HüPi vagyok, hanem nagyon ostoba, nagyon okoskodó liba. És gyáva is vagyok. :-(
NnNaAA. Ez van. Sajnos.

Visszatérnék a veszélyeztetett államigazgatásban dolgozókhoz. Megint nem akarok nagyon belemélyedni, maradnék a felszínesség felett :-)))
Egy példán, a 'technikai hiba' miatt leragasztott országhatár-jelző táblák esetén keresztül világítanám meg, hogy szerintem mi folyhat az államigazgatásban.

Szóval, valamikor tavaly évvégén születhetett egy nagyon komoly, szakértők által készített munkaterv, amiben többek között az is szerepelt, hogy a határrendészeti szerveket is fel kell készíteni az úniós tagságra. Ebben nyilván volt néhány továbbképzés, hogy a határőrök felismerjék a különféle személyi igazolványokat meg még egy csomó minden, többek között az is, hogy a határállomásokat fel kell szerelni úniós zászlóval és táblákkal. Ezt a munkatervet egy munkabizottság beáraztatta, majd lépésekre lebontotta, született egy csomó feljegyzés, amiben értesítették az egyes főosztályokat, osztályokat és csoportokat az elvégzendő feladatokról.
Nyilván a gazdasági főosztályra is érkezhetett egy ilyen feljegyzés, és több tétel között, ott volt, hogy úniós táblák is kellenek. A főosztályvezető kiszignálta egy osztályvezetőre, az továbbszignálta egy ügyintézőre azzal az utastással, hogy számolja ki mennyibe kerül, vagy ami még valószínűbb, nézze meg, hogy a rendelkezésre álló összegből mit lehet kihozni. Az ügyintéző nyilván összeszámolta hogy hány határátkelő működik az országban, azoknak hány táblája van. Visszaadta vagy nem adta a főnökének a papírt, már nem lényeges, hisz az is lehet, hogy csak egy osztályvezetői vagy főosztályvezetői titkárnő elfelejtette iktatni, de az ügyet ezzel el is felejtették. Hisz mindenki továbbadta, aki az érdemi munkát, illetve annak az első felét végezte pedig visszaküldte. A lényeg, hogy minden szinten elvégzettnek hitték a rájuk eső feladatot. Ez volt mondjuk január vége felé.
Április utolsó harmadában, amikor a legnagyobb főnököt fentről felhívták, hogy április közepén fel kellett volna küldenie a jelentését az úniós csatlakozás előkészületeiről, akkor kaptak a a fejükhöz, meg az íróasztalfiókhoz, és kezdtek kapkodni. Eltelhetett egy egész nap, mire megtalálták, hogy a főosztályok, osztályok, csoportok és ügyintézők, szakértők dzsungelében hol is tartózkodik az irat. Azt gyorsan megállapították, hogy új táblákat már nem tudnak rendelni, hisz azt nem csak el kéne készíttetni, de le is kéne ásni, alapozni, stb.
Gyors brainstorming után jött az isteni szikra: matrica!! Azt csak rá kell ragasztani a régi táblákra, aztán majd ráérnek gondolkodni a végleges megoldáson.
A kijelölt ügyintéző ész nélkül telefonálgatni kezdett. Kicsit idegeskedhetett, mert a nyakam teszem rá hogy ezek a táblák nem egyformák, nyilván vagy három napig a határőrök centivel a kezükben rohangáltak és küldték fel a méreteket a központba. Ezzel ugye elment három nap, de arra már nem volt idő hogy mintát is készítsen a nyomda, csak telefonon, esetleg faxon kapták az utasítást hogy hány és mekkora EU-emblémás tábla kell. Még az is lehet, hogy az ügyintéző, vagy a titkárnő nem is értette a nyomda visszakérdezését: már ugyan miért kéne magyar zászló vagy címer arra a táblára, amikor nekünk úniós embléma kell? A nyomda meg csinálta, még az is lehet, hogy éjszakáztak, de az biztos, hogy az elkészült matricákat egyenként szállították a határátkelőkre az utolsó pillanatban.
Kiragasztották, mindenki megkönnyebbülten dőlt hátra, hogy a feladat teljesítve van.

Amúgy, ismerve a bürokráciát, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy 'polgári'-kormányzás alatt a hivatal nem esett volna bele ugyanebbe a hibába. Gondoljunk csak a milleniumi augusztus 20-án elpuffogtatott vörös csillagokra.

Kérem szépen, hogy az ilyen öngólokat elkerüljük (és mit tagadjam, hogy némi pénzt spórolhassunk meg az adófizető állampolgároknak), az egész kócerájt át kéne szervezni: nem főnök-, nem szervezet-, hanem feladatcentrikussá kéne tenni az államigazgatást.
Kicsit csökkenteni az egymás fölött lévő szintek, osztályok és főosztályok, megírandó jelentések számát, ehelyett a pontosan meghatározott feladatokat kiadni a pontosan körülhatárolt szervezeteknek.
Csakhát ugyebár, ez az, amit senki sem mer felvállalni.