:-))) Jóreggelt! :-))

Az történt, ami várható volt egy végigdolgozott és végiggyalogolt hétvége után: a tegnapi napló írása előtt ruhástól végignyúltam a kanapén és úgy is maradtam, egészen reggel 6 óráig. Arra sem ébredtem fel hogy égett a villany, hogy a farmer hurkákat vágott a derekamba, hogy nem voltam betakarva, hogy a fejem alatt maradt díszpárnának még a csücske is túl magas és kemény nekem, aki normális körülmények között párna nélkül alszom. Viszont remekül aludtam, friss vagyok, üde és simára vasalt :-)) Legalábbis ezt mondom-mondom-mondogatom magamnak, az meg már majdnem olyan, mintha tényleg az lennék :-/

Szóval, csatlakoztunk. Ahogy Spenót írta: "Mondtam is tegnap reggel, mikor kinéztem az ablakon: Semmi különbség, minden ugyan olyan szar, mint volt."
Hát igen.
Európa felült a bika hátára, kibontotta a gyönyörű, sarkáig érő haját és vágtatás közben végigsöpörte vele a Kárpát medencét. Összesöpörte vele az utak mellett elszórt szeméthegyeket. Elhullajtott néhány hajszálat a törmelékhalmokra, azok ott azonnal gyökeret eresztettek, szárbaszökkentek és virágba borultak. A bika egyet dobbantott a bal mellső patájával, mire a házak megmozdultak, eltávolodtak egymástól. Dobbantott egyet a jobb mellső patájával is, erre a házak között tátongó sebhelyek begyógyultak: járdák, parkolók, füves játszóterek és parkok nőttek a házak közé. Ahány ember látta ezt a csodát, (márpedig sokan látták, hisz aznap éjjel szinte minden második ember ünnepelt) az mind megváltozott: soha többé nem tudott például a járdára parkolni (de nem is kellett, hisz egyetlen éjszaka parkolóhelyek ezrei nőttek a házak közé), de a csokis papírt és a papírzsebkendőt sem tudta eldobni addig, amig egy szemetes-edényhez nem ért. A műanyagpalackokat gondosan összehajtogatták és elvitték a szelektív hulladékgyüjtőhöz.
Az emberek soha többé nem tudtak veszekedni se. A bolti pénztárosok mosolyogtak a vevőre, a buszsofőrök sem fékeztek többé hirtelen, így az emberek nem léptek egymás lábára se. Ha véletlenül mégis történt valami kis gikszer, azonnal adtak egymásnak egy szál virágot. Európa vágtatott tovább. Gyönyörű hajával kisöpörte az országból a parlagfüvet, korszerűsítette a lepukkant marhaistállókat, ingyenes autópályákat épített és a benzinkutatk ártábláiban örökre megváltoztathatatlanul rögzítette az olcsó benzinárakat. Eddigre a bika kicsit már fáradni kezdett, nagy gőzfelhőt lövellt ki az orrlyukából. Akit ez a nagy gőzfelhő elért, az soha többé nem tudott gyűlölni, mindenkin elhatalmasodott a felabaráti szeretet: a bőrfejűek flódnirecepteket vitattak a zsidókkal, a tanítónéni az első padba hívta a cigánygyerekeket, a kigyúrt macsó megállította a négykarikás járművét a zebra előtt, kiszállt, és a könyökét gyöngéden megfogva, átkísérte a nyugdíjas nénit a zebrán. Még a a piacrajáró nyugdíjas taligáját is húzta egy darabig. A nemezsapkásaink egy vég fehér és egy vég kék selymet ajánlottak fel az izraeli nagykövetségnek, majd virágot vittek a Szabadság téri emlékműre. Jutott a gőzfelhőből távolabbi vidékekere is, Funar megkoszorúzta a Szabadság emlékművet mielőtt visszalépett a polgármester-jelöltségtől.
Szóval, itt jár köztünk Európa. Részemről, ha véletlenül összefutok vele, megkérem majd hogy maradjon még, sok a tennivaló, kevés ehhez egyetlen éjszaka. Adok majd neki egy üveg hajnövesztőszert is, merthogy a nagy söprögetésben tövig kopott szegénynek a haja.

Addig is, van itt egy jó kis cikk: Mélyült a digitális szakadék Európában címmel.