:-))
Jóestét!
nem is volt olyan borzasztó a nap, mint ahogy azt tegnap elképzeltem.
Az is hozzájárulhatott a jó közérzetemhez, hogy a reggeli napsütéstől elcsábulva visszaakasztottam a szekrénybe a tegnap vásárolt, karcsúsított, szépen dekoltált, de szürke kiskosztümöt és felvettem egy magam varrta, barackszínű kis kétrészest. A színes ruha, a napsütés elég is volt a jókedvhez.

A kongresszus 9 tizede elpocsékolt idő volt.
Mindenkire jutott 10 perc, ennek köszönhetően az általában félórásra tervezett póverpojntos demókat felpörgették. Arra nem pocsékolták az időt hogy átszerkesszék őket, egyszerűen csak gyorsan, olvashatatlanul gyorsan átpörgették az oldalakat, ennek köszönhetően az előadások érthetetlenek, követhetetlenül idegesítőek és emészthetetlenek lettek.
Szerencsére volt két olyan előadás ami nem csak nagyon érdekes, hanem flott és jól szerkesztett is, ezeket nagyon élveztem. És volt egy olyan is (persze az utolsó), amiből én nagyon érdekes információt szereztem, azt hiszem, sikerült egy hasznos kapcsolatra szert tennem, a főnököm is örülni fog neki.
Szóval, már megérte.

Amúgy jellemző arésztvevők hozzáállására, hogy az ingyenebéd után a kétharmaduk elszivárgott.

Az ebéd alatt arra is rájöttem, hogy hogyan lehet egy hidegtálat több alkalommal is felszolgálhatóvá tenni. A megoldás roppant egyszerű: a sonka- és szalámiszeleteket, hideg húsokat, paradicsom-rózsákat, uborkaszeletkéket és salátaleveleket szépen össze kell rendezni, majd jó vastagon bevonni aszpikkal. Ennek köszönhetően az egész összeragad, fél kézben a tányérral, a mellékelt villával lehetetlen szétoperálni az ennivalót. Egyben, az egész tálcányit meg mégsem lehet rátenni egy kistányérra, úgyhogy az éhes konferenciázó szépen továbbáll. Még szerencse, hogy jobban szeretem a sajtokat.
Gratula a kateringesnek, igazán gazdaságos megoldás!

Visszatérve az öltözködésre, valami, ami elrontotta a kedvem:
belefutottam pár óriásplakátba. Nem pont ilyenekbe,
mert amiket az utcán lehet látni ott a lányok szélesre tárt lábakkal ülnek, dőlnek, fekszenek, de a hangulatuk hasonló.
Nos, megkérdezném: a bugyigyártók ki a francnak akarják eladni a termékeiket?
Mert ha nekem, a nőnek, akkor én szeretnék valamivel többnek látszódni, mint egy csipkébe bújtatott dísznek a lyuk körül.
Értem én hogy egy szép női testtel mindent el lehet adni, az ellen sincs kifogásom hogy a pasik meglehetősen bulaközpontúan szemlélik a világot, de az ég szerelmére: ki a potenciális vevő? Én, a NŐ, vagy a világot a széttárt combok közé látó kanok?
Ha nekem akarják eladni a bugyijaikat, akkor tessék szíves lenni kicsit többre tartani mint egy szimpla picsát.