Pocsék, csepergős, borongós idő van. Annyiból talán jobb is, hogy mennem kell dolgozni.
Próbálom kicsit jobb hangulatra deríteni magam, kutakodok a kellemesebb emlékeim között, de valahogy nem megy. A tegnapi szalonnás májról pedig eszembe jutott egy nagyon kellemes, rijekai hétvége, ahol hasonló technikával készült kaját ettem:

Máj helyett halat (citromlébe, tört fokhagymába és oregánóba) pácolt tengeri halfiléket göngyöltek baconba és ezt beletömködték egy kis tintahalba, úgy párolták puhára. Köretnek durvára vágott, fokhagymával párolt mángoldot adtak hozzá.

Mivel tintahal itthon nem áll rendelkezésre, kicsit egyszerűsítettem, csak a göngyölt halat sütöm meg, de úgy is nagyon finom.
Ha nincs a piacon mángold,akkor durvára tépkedett, fokhagymával párolt spenót, esetleg zöldbab is jó köret.

Ettől sem lett jobb kedvem :-(

Mégis főzök egy kávét, aztán nincs mese, nem lehet tovább halogatni, menni kell dolgozni.
Remélem nem ázok meg. És azt is remélem, hogy nem vár bent semmi meglepetés. Ha már dolgozni kell, ma jobb szeretnék automatikusan, odafigyelés nélkül, rutinból dolgozni.
Hogy ne mondjam: lelketlenül. Muszájból.