Kicsit tupírozottak az idegeim.
Végeztem a vizsgákkal, ülnék fel a bringára.... lapos a hátsó.
Hihetetlen. Szombaton is, most is. A kis nyavalyás pumpával nem tudtam keményre fújni, de most szerencsére nyitva volt a közeli autószerelő, megkértem, felfújta. Ingyen, ezúton is köszönet neki, ha legközelebb arra járok, meghálálom.
Szóval, simán, kőkemény gumikkal értem haza.
Ebből két tanulság következik:
1. Legközelebb vagy felviszem a bringát a terembe, vagy rábízom a biztonsági őrökre.
2. Soha többet nem megyek abba a műhelybe, ahol szombaton 1200 ft-ért 'ragasztották' meg a hátsóm.
Mert ha azt mondja: Nézze kisnagysám, aki ilyen kis butuska mint maga, azt nem lehet nagyon megsérteni, de tegye már meg, hogy vesz egy pumpát. Itt van, teccik látni, 1900 Ft, de magának odaadom 3000-ért, ha már így megdolgoztatott. És kiskedves, aki ilyen libácska mint magácska, hogy szoknyában biciglizik, az ne induljon el egyedül, tartson magának egy fuvarost, aki alkalomadtán értemegy és hazaszállítja. A levegőt senem adják ingyen, 1000 Ft, szóval 4000. És ne lássuk egy darabig egymást. Csókolomakiskezit.
Nna, ezt szó nélkül zsebretettem volna, és még borravalót is adok.
De mivel szemrebbenés nélkül azt mondták, hogy "valami kiszúrhatta", hát így többet az életbe nem teszem be oda a lábam. A kerekem meg pláne.
Annak a kis gennyládának meg, aki azzal szórakozik hogy vadidegen bringákból engedi le a levegőt, több öröme se legyen az életében, mint az a sziszegés, amit olyankor hall.

Most megyek dolgozni.