:-)) Szépjóestét!

Azt hiszem, vonatkalauznak kéne mennem.

Ma kitaláltuk, hogy Aquincumból az esztergomi vonattal jövünk haza. Az hagyján, hogy nincs kitéve egy menetrend és egy órát kellett várnunk (azalatt gyalog is hazaértünk volna), de ami a vonaton történt, az bicskanyitogató.
Jött a kalauz, mondom, -két felnőtt és egy kutyajegyet kérek- és nyújtottam a 200 Ft-ot. Elvette, visszaadott egy ötvenest, és kérdezte -Jó lesz így?- Mivel éppen befutottunk az állomásra, mondtam, -Jó.- Jegyet nem is próbált meg adni, nekem meg már nem volt időm kérni.
Amikor már leszálltunk, akkor mondta a húgom, hogy annak a házaspárnak, aki velünk együtt szállt fel és le, csak 60 Ft-ot kellett fizetni, jegyet nekik sem adott, pedig akkor még lett volna rá idő.
Ez kérem, az Aquincum-felső és az Újpest állomások közötti két és fél perces menetidő alatt 210 Ft zsebpénz, adómentesen, a fizetésén felül. Nem rossz órabér. Naponta 5-6 ilyen kör, és megvan a sörre való. Lebukás nem fenyeget, mert ellenőr úgysem jön, ha meg mégis, hogy bizonyítom be, hogy én fizettem a jegyért? Sehogy. Nem hinném hogy létezik olyan útitárs, aki bevállalná a tanúskodást.
Pályát tévesztettem.
Végülis, csak az első néhány alkalommal kellemetlen, az ember fia kicsit szégyenkezik, fél a lebukástól, de ahogy egyre jobban belejön, ezek a negatívumok eltűnnek. Marad a szép summát kitevő, adómentes bevétel.
Ehhez képest még attól is szégyenkeztem kicsit, hogy tegnap beálltam a fél családba ideiglenes anyukának, hogy kedvezményes jeggyel mehessenek be.
Legközelebb már én is gyakorlottabb leszek.