:-)) Szépjóestét!

Tegnap nem voltam netközelben, azért nem írtam.
Reggel hazamentünk Anyukámhoz. Kicsit beszélgettünk, ebéd után (erről majd később) kicsit ledőltünk pihenni és beszélgetni. Mármint akartunk beszélgetni.
Állítólag még horkoltam is :-)))
Szégyen nem szégyen, déltől este hatig moccanás nélkül aludtam.
Aztán beszélgettünk, vacsoráztunk, kivittük a blökit a Zagyva partra, megnéztük a falu új parkját, beszélgettünk, éjfél felé aludtam el, reggel nyolcig. A vége az lett, hogy a sok fekvéstől úgy elmerevedett a hátam, hogy reggel jó egy órát kellett jógáznom, hogy fájdalom nélkül fel tudjak kelni. Viszont jelentősen pótoltam a restanciám. Délután már itthon kellett lennem, várt a másodállásom. Azt is túléltem.

Visszatérve az ebédre: én már évek óta azt hittem hogy nem szeretem a sült kolbászt és -hurkát. Mire megsütöm, löttyedt-ráncos virsli lesz belőlük, a levesben valósággal elolvadnak, viszont ujnyi vastag zsírrétegbe fojtják az ízeket, egyébként is, olyan sósak, hogy az már élvezhetetlen. Nem beszélve a csontszilánkokról és a bármilyen szuper fogkrémmel karbantartott fogaknak is ellenálló mócsingokról.
BbBrrrRrrr.... Már jó ideje nem szerettem a sültkolbászt.

Tegnap jöttem rá, hogy dehogynem!
Anyuék találtak Szolnokon egy kis vágóhídat, illetve annak a szaküzletét. Nakérem, az a kolbász amit ott lehet kapni, az kolbász. Sőt, KOLBÁSZ!
Tömör, enyhén fűszerezett, nem csattan szét és éppencsak annyi zsír olvad ki belőle, ami megfényesíti az alászeletelt krumplit. Nincs benne se mócsing se porcogó, egyszerűen isteni! Pláne kovászos uborkával, utána egy negyed dinnye, ajjajjaj.
Legalább két kilót híztam, szerencsére egy darabig nem lesz módom ilyesmit enni, mert Anyuék is Szolnokról hozzák, ami ugye nem mindennapos úticéljuk.
A hurkát pedig maguk csinálják, nincs benne szalonna, rizses-májas, nagyon finom. Még a majoranna se hiányzik belőle, pedig azt szeretem, de Anyu nem használ. De jó az anélkül is.
Évek óta nem vettem már ilyesmit, ha húsra éhezem, sütök egy darab malachúst vagy csirkemellet.

Más: Anyukám tényleg úgy rakja ki a számítógépen a puzzlet mint egy nagykamasz, aki egész életében mással se játszott. Nagyon élvezi. Irtó aranyos. És már 20 kilót fogyott, egész könnyedén mozog, még a biciglire is fel tud ülni, ami pedig már évek óta nem ment neki.
Most megyek aludni, holnap rengeteg szaladgálni valóm lesz. Be kell mennem a munkahelyemre (megirni azokat a nyavalyás munkaköri leírásokat, amikben 3 hét alatt, többszöri hozzáfogásra is csak pár sort tudtam írni), rengeteg vásárolni valóm is lesz: Anyuéknak akarok venni egy könyvespolcot, egy elektromos, átfolyós vízmelegítőt. Ráadásul tüdőszűrésre és rákszűrésre is el kell mennem. Mondom: EL KELL!! iszonyúan útálom ha turkálnak bennem, de ezt muszáj! Ha nem is minden évben, de két évente legalább. Muszáj!