Brünnhilde szikláján

Valló világ

2004/08/01

:-)) Szépjónapot!

Régen estem ekkorát pofára.
A fejem rá mertem volna tenni, hogy egy hét eső után hatalmas boszorkánykörökben terem a szegfűgomba.
Egyetlen darabot sem találtunk. Semmit. Csiperkét se, pedig a csiperkézős helyeket is bejártuk. Szégyenszemre üres kosárral kellett hazatérni, pár szem szedret találtunk csak, az is savanyú még.
Mindenesetre öt órát gyalogoltunk, fizikailag totálisan le vagyok amortizálva. Mondjuk, volt mire, tegnap 12 órát aludtam, kicsit töltöttem a telepeim.
De hogy egyetlen darab gombát ne találjunk? rejtély.
Reggeli után (11-re értünk oda, éhesek voltunk mint a vett-malac) kiültünk egy stégre. Van egy fészekaljnyi kiskacsa, négy pelyhes kis csőrike. Már tegnap is etettük őket a stégről, ma már egész közel jöttek. Apró darabokra kell tépni a kenyérbelet, szinte futnak a víz tetején, iszonyú mohók. Most értettem meg a közmondást: "Nyeli, mint kacsa a nokedlit." Tényleg úgy nyelik.
Újszülött kiskecskéket is láttam. Egész fiatal, pár napos kis kecskegidák, két fehér és két fekete, az egyiknek hófehér kis csillag van a homlokán. Nagyon jópofák voltak, mert két óriási bak éppen most próbálja eldönteni, hogy melyikőjük legyen a király a kecske-udvarban, a két remegő lábú kis gidácska meg a nagyokat próbálta utánozni, összetámasztották a homlokukat, de persze szarvacskájuk sincs még, lecsúsztak egymásról, az egyik még fel is bucskázott.
Ha gyerek van a családban, vigyétek ki megnézni, pár káposztalevéllel oda lehet csalogatni őket a kerítéshez, még simogatni is engedik magukat.

Most mennem kell dolgozni, ma még leszek.
Azért látszik ám rajtam, hogy 48 órát pihentem, egész ki vagyok vasalva :-))