A gíroszsütő

A Dunáról még hideg, metsző szél fújt, de a víz ólmosszürkéje már kezdett kékre váltani. A kutyák érezték a tavaszt, a két szuka, a formás kis keverék és a gyönyörű színű berni virgoncan rohangált, beleálltak a folyóba, lefetyeltek. Lesték, hogy a mögöttük baktató gazdik mikor dobják végre a botot a vízbe. Még tavaly nyárról emlékeztek rá, hogy a folyó nem mindig ilyen hideg, hogy feljebb, ahol most a rothadó fűcsomók dideregnek a piszkosszürke hókupacok alatt, szóval ott feljebb finom dús fű van, amiben remekül lehet hemperegni.
A gazdik még nem érzékelték a változást. Nem azért mert városi ember létükre ők már eltávolodtak volna a természettől és csak az időjárásjelentésből értesültek az évszakok változásáról, nem, ennél sokkal bonyolultabb oka volt annak, hogy a két nő olyan kedvetlenül baktatott a két kergetőző kutya mögött.

Az egyik fáradt volt, agyonhajszolt és boldogtalan.
A másik boldogtalan volt, agyonhajszolt és fáradt.

- Találtál már kőművest? -
- Ááhh, dehogy. Nincs is mire. Legalább három fizetés kell hozzá. Majd valamikor májusra gyűlik össze a pénz. -
- És addig? -
- Addig? Lavoár, kedvesem, könnyed francia tisztálkodási mód. A konyha közepén a csempe, szépen felstószolva, ha a rezsót teszem rá, akkor az a konyha, ha a lavórt, akkor az a fürdőszoba. -
- Ha gondolod, átjöhetsz hozzám fürödni. Legalább hétvégén. -
- Kösz. Lehet élek vele. Pláne ha még hidegek lesznek. Bár remélem hogy már nem, mert fűtés sincs. Laci nem ismer valami olcsó kőművest? -
- Laci? azt se tudja, mi az. A lakásomhoz nem tudott egy kulcsot másoltatni, azt is nekem kellett. -
- Tejószagú. Mit szeretsz Te ezen a pasin? -
- Nagyon kedves tud lenni. Őszinte. Egyenes. -
- Nem inkább hisztis? -
- Neem. Különben is, mindig bocsánatot kér ha megbánt. Olyankor még főzni is szokott, gyertyát gyújt, minden módon mutatja hogy szeret. -
- Tényleg? Tud főzni? Nézzedmán, a kis nőcsábász, ki se néztem volna belőle. Miket főz? -
- Tojásos lecsót. Palacsintát. Csirkét süt. -
- Az igen! Lecsóóótt? Februárban? -
- Konzervből. Csak kár, hogy kecsöpöt tesz bele. -
- Miiit??? Kecsöpöt? Lecsóba? -
- Mindenbe. Palacsintába is. Nagyon szereti a kecsöpöt, mindent azzal eszik. Megkeni a palacsintát kecsöppel, megszórja sajttal és feltekeri. Nem rossz az. -
- Telyóisten. Ennyire akarsz gyereket? Tényleg nincs jobb alany? Valami kolléga, egy kongresszuson kicsit becsípni együtt és éjjel besurranni hozzá? Vagy hasonló? -
- Szeret engem. Azt mondja, hogy szeret. És nem látom be, miért hazudna. Én meg elmúltam negyven, nincs már időm. -


Lassan tavaszodott, a napsütéstől megroggyant hókupacok éjszaka kőkeményre fagytak. Aztán nappal megint érkezett egy langyosabb fuvallat, a jeges hó kásás lett, összébb esett, meglaposodott, de szét is folyt kicsit. Csak annyira, hogy az emberben kétségek támadjanak: ez most nagyobb lett? Hát már sose lesz itt a tavasz? Sőt: a Tavasz?
Pedig ott volt valahol, a csónakházak ajtajait már kinyitották, kipakoltak a széles placcra, csiszolgatták, festegették a csónakokat. A büféket is szellőztették, festették, a természeten kívül szemmel láthatóan minden és mindenki készült a jó időre.

- Nézd, a lángosos is nyitva lesz! Új tulaj van? Tavaly végig be volt zárva. -
- Nem mindegy az nekünk? Még egy lángosra sincs pénzem. -
- Háát, nekem se nagyon, de Téged Laci csak kihoz egy lángosra? -
- Most kért kölcsön. -
- Atyavilág! Mennyit? -
- Százezret. De csak nyolcvanat adtam. -
- Figyu, ez nem normális! Úgy jár a céges autóddal mintha az övé lenne, és még kölcsön is kér? -
- Átmeneti pénzzavar, nem kapott fizetést. Már két hónapja. -
- Háát, nem tudom. Én nem adnék neki. De azért nevetséges, hogy itt van két talpraesett, életrevaló nő, és nincs pénzünk egy lángosra! -
- Szerinted az a pasi itt lángost fog sütni? -intett a fejével a bódé körül tevékenykedő, magas, vállas, dús, fekete hajú, kreol bőrű, bajuszos férfi felé. Egy kétágú létra lábait próbálta kiegyensúlyozni a töredezett betonon. A fal tövében frissen festett tábla, narancsszínű lángok között a felirat: GYROS.
- Mammamija, aligha! Azta, de szép darab férfihús ez! Gíroszt fog sütni? -
- A zsidók esznek gíroszt? -
- Persze. Nem gíroszt hanem falafelt, sült krumplival, kis borsófasirtkákkal, petrezselymes joghurttal. De miből gondolod hogy zsidó? -
- Az orra. Meg a teste. Olyan harcedzettnek tűnik. -
- Hát, nem tudom. Szerintem inkább török. Olyan bajusza van, mint a törököknek. Az se rossz, ők curryben pácolják a husit. -
- Biztos belehalnék, ha egy ekkora bajusszal megcsiklandoznák a hasam. -
- Anyukám, a mi korunkban a nők már nem nagyon szoktak belehalni az ilyesmibe. De szerintem török. -
- Görög nem lehet? -
- Lehet éppen az is. Azok is csinálnak gíroszt? -
- Persze, azok csinálnak még csak igazán! Tesznek bele egy szelet fetasajtot is. Nem ettél még gíroszt? -
- Nem. Ott még nem jártam. Törökországban meg Izraelben igen.-
- Majd egyszer elviszlek Fehérvárra, ott van egy jó görög büfé, olcsó is. Te, ez a pasi nagyon jól néz ki. -
- Hát, nem kecsöpön izmosodott úgy meg a feneke, az tuti. A nyáron leteszteljük a gíroszát? Legalább megtudjuk, milyen náció a lelkem. -
- Letesztelném én ezzel azt is, hogy milyen a kóser szex. -
- Nana, megmondlak Lacinak! Akkor már inkább én, aztán majd elmesélem. Egyébként is török. Lehetnél nála hatodik feleség. -
- Tán még hatodik feleségnek lenni is jobb, mint.... -
- Mi történt már megint? Na, ne sírj! Vagy mégis inkább sírj! Mit csinált már megint? -
- Semmi... -
- Engem nem csapsz be. Magadat se. Nem hinném hogy a kecsöpös tojás miatt fakadsz sírva. Na, mivan? -
- Kellett neki ... a kocsi, nekem is bent kellett maradni túlórázni. Odaadtam .... neki a lakbért hogy ... vigye el ha már nála van a kocsi. Azt mondta, minden rendben... Aztán tegnap hívott a főbérlő, hogy mikor fizetek, vagy fel akarom mondani a szerződést... -


Amilyen nehezen érkezett a tavasz, olyan rövid volt. Éppen csak elvirágzottak a gyümölcsfák, aztán már teljes erővel tombolni kezdett a kánikula. A parton zsibongott az élet, hozták-vitték a csónakokat, a büfék körül sült hal és sörillat csalogatta a sétálókat. A saját kutyáik már túl voltak a gazdiktól nagy-nagy körültekintést és óvatosságot igénylő tüzelésen, így bátran sétálhattak, mind a négyen élvezték a vizet, a napot, az illatokat, a kajakosok látványát, az egész partot belengő különleges, laza atmoszférát.
- Na, leteszteljük a szuperpasi gíroszát? -
- Neem, nincs egy vasam se. -
- Nem is úgy gondoltam. Meghívlak. Még mindig nem adta vissza? -
- Nem. Bankot raboltál? -
- Nem, hanem képzeld, a kőművesnek megtetszett a szekrénysorom. Megállapodtunk, hogy cserében kicsempézi a fürdőszobát. Megmaradt nyolcvanezer forintom! Illetve nem maradt meg, már megrendeltem a galériához való faanyagot. De egy gírosz belefér, ma mulatni akarok! -
- A kis könnyelmű! És nem lesz szekrényed? -
- Beépített lesz, a galéria alá. Úgyis el kellett volna adnom, így sokkal jobban jártam. Na, leteszteljük a vastagbajszú nációját? Ha currys akkor török, ha sajtos akkor görög, ha sültkrumplis meg zsidó. Ha török, akkor megosztozunk rajta, ha egyéb, akkor megverekszünk érte. Na? A kecsöpös palacsintát meg egye meg az, aki szereti. Én biztos belehalnék. Ránkfér egy kis ropogós saláta, puha, fűszeres husi fokhagymás - petrezselymes joghurttal. Egy kis mediterrán érzés, mediterrán pasival. -

Egyikőjük leült a kutyákkal egy félreeső padra, a másik beállt a bódé előtti sorba. A jóképű, széles mosolyú gíroszsütő gyorsan, ügyesen pakolta össze a két húsosbatyut.
- Minden mehet bele? Hagyma? Csípős? Szósz? -
- Persze, minden. -
Az volt a baj, hogy a pasit nézte úgy egészében, és nem a kezét, speciálisan. A férfi két ujjal vette el a pult sarkából az óriási mustárosflakont, feldobta és ugyanazzal a mozdulattal amivel elkapta, belenyomta a másik kezében lévő gíroszokba. Letette a mustárt és mint egy zsonglőr, villámgyorsan nyúlt a kecsöpért, azt is feldobta, a levegőben pörgő műanyagflakonból szinte röptében, szép, cakkos vonalban nyomta ki a gíroszokra a piros, ecet- és cukorszagú kecsöpöt. Olyan gyorsan és ügyesen csinálta, hogy már régen kész volt, már nyújtotta át a gíroszokat a pulton, mire a lányból kibukott az ijedt kis nyögés:
- Nne. Kérem, nee!! -