:-)) Szépjóestét!
Bár minden kívánságom úgy teljesülne, mint a tegnapi: elállt a szél és esik az eső. Hazafelé jövet bőrig áztam. izisten nem bánom, inkább ázzak meg naponta háromszor, minthogy a kavargó port kellessen nyelnem.
Ma el akartam menni moziba, de mire feljöttem a metróból, pont kisütött a nap. Hát, inkább sétáltam egyet. Meglehetősen rossz vásárt csináltam, mert jó félóra múlva végleg beborult: se mozi (az már elkezdődött) se napsütés. Mire kezdődött volna egy másik film meg kellett készülődnöm dolgozni.
Séta közben jöttem rá, hogy mennyi helyen lehet mostanában enni. Egymásba érnek a gyorséttermek, a látványpékségek, a kínai büfék, a török büfék, a gírosz-sütők, a szendvics-bárok, a kifőzdék, a vendéglők, a pizzériák, a hentesbolti lacipecsenyések. Ma harmadik napja böjtölök, nagyon érzékenyen érintett, hogy harminc lépésenként új ételszagok csábítanának az evésre. Persze nem engedtem el magam, de tényleg elgondolkodtató, hogy hányféle módon -és milyen erőszakosan!- kínálják magukat a kajáldák. Persze jól van ez így, legalábbis sokkal jobban mint régen, amikor délután háromkor már kenyeret sem lehetett venni, nemhogy illatos, frissen sült pogácsát.
Más tészta, hogy ennek a gazdag kínálatnak a nagyobb része gagyi.

Lefekvés előtt még érdemes elszórakozni azon, hogy Zalatnay ügyéből hogy jutnak el a magyarkodásig és egymás pocskondiázásáig a hírtévé fórumozói. Ha nem lenne olyan tragikus ez a jól bejáratott koreográfia, akkor komikus lenne. De ezen már még nevetni sem tudok. Én is elveszítettem volna a humorérzékem?

Most nagyon álmos vagyok, az éjjel rosszul aludtam, a böjt is gyengített rajtam. Van pedig egy jó történetem egy gírosz-sütőről. Egy olyan történet, amit böjtös időkben is el lehet mesélni :-))) De nagyon álmos vagyok. Vagy vágyos almok? Nem is tudom. :-O