:-)) Szépjóestét!
Ma megnéztem a Fahrenheit 9/11-t.
Nagyon vegyes érzelmekkel jöttem ki a moziból.
Nem mintha nem tudnám, hogy elhibázott az iraki háború. Azt is kapiskálom, hogy sem Bushhal, sem Amerikával nincs minden rendben.
Moore filmje tényleg megrázó alkotás. Próbál nem hatásvadász lenni, a legszörnyűbbet, a tornyok lerombolását például nem mutatja, azokat a képeket már ezerszer láttuk. Sötét a vászon, csak a becsapódás távoli zaja, a meglepett kiáltások, a sikoltások hallatszanak. De ez az egyetlen pont a filmben, ahol Moore visszafogja magát. Utána már bőven van vér, tűz, sebek, könnyek, halottak. Kiáltó az ellentmondás, bár kétségtelenül van drámai hatása.
Van még más is, ami zavar.
Először is, a műfaj; dokumentumfilm.
Nos, a filmelmélethez nem értek, de ez a film tuti, hogy nem dokumentumfilm.
Dokumentumokon alapuló, dokumentumokból összeállított, gondosan megírt forgatókönyv alapján készült ... nem, nem játékfilm, hanem inkább filmdráma.
Filmre vitt dráma, a műfaj minden kellékével: előhanggal, a szereplők jellemének bemutatásával, a cselekmény kibontakoztatásával, tragédiával, katarzissal.
Mestermunka.
Mint ahogy a háttérmunka, az anyaggyűjtés (dokumentumgyűjtés) is profi.
Túlságosan profi.
Minden emberről lehet olyan vágóképeket találni, amikor a szemét forgatja, a szája szélét rágja vagy kínosan vigyorog, magyarul, komplett idiótának vagy pénzéhes Harpagonnak néz ki.
Tudom hogy Bush nem egy filozófia professzor, de annyira ostoba és kapzsi nem lehet, mint amilyennek Moore képei mutatják. Ezt abból gondolom, hogy az amerikaiak sem hülyék, egy idióta jelölt soha nem kapott volna +-50%-ot egy választáson. A jó kapcsolatok, a pénz kétségkívül sokat lendíthetnek, de egy majomra nem szavazott volna az amerikaiak közel fele.
Ez az ábrázolása az egyébként tényleg nem a legkimagaslóbb képességű elnöknek tehát biztos erősen túlzó.
Van még más is, amikor a rendező -szerintem- túl sokat akar markolni.
Nagyon szívbemarkoló az asszony, aki a generációkon keresztül belérögződött "a hazát meg kell védeni, a haza számít ránk" szöveggel küldi a fiát a háborúba, hogy aztán ott pusztuljon. Az asszony maga annyira egyszerű, annyira meggyőzően sugározza magából a fájdalmat, hogy teljesen felesleges volt kimondatni vele: "...Tudja, én konzervatív voltam. Igen, igazi konzervtív." Már ott is van Moore a ló túlsó oldalán. Beleviszi a politikát a nemzet egészére kivetíthető, de mégis egyéni sorstragédiába. Sulykol.
De nincs még vége.
Mesteri, ahogy Moore végigvezet bennünket a katonává válás folyamatán.
A lepusztult, elszegényedett kisváros.
A nyalka, porszívóügynükhöz méltó módszerekkel operáló toborzótisztek, akik csak a nyomornegyedekbe járnak toborozni.
A reménytelenségből kitörni próbáló fiatalok.
Az agymosott, a "Burn! Burn, mother fucker, burn!"-re bevetésre induló kiskatonák.
A kiábrándultak, akik már tudják, hogy teljesen értelmetlenül vannak ott.
A megtörtek, akik már gyilkoltak és akik már nem akarnak többé ölni.
A rokkantak.
Az ördögi gépezet, amit pénzzel és emberhússal kell táplálni.
Szívszorító.
Hanem, itt is van egy rokkant katona, aki elmondja, hogy bár eddig konzervatív volt, de ha meggyógyul, mindent meg fog tenni a demokraták győzelméért. Aktív szerepet fog vállalni a Demokrata Pártban.
Hiszek neki. A saját fájdalmából vonta le ezt a következtetést, és a háborút megjártak mindig bölcsek.
Csak hát a rendező lehetett volna kissé szemérmesebb.
Nagyon kilóg a lóláb.
A film kétségtelenül mestermunka. Gondosan megtervezett úton vezeti végig a nézőt, aki ezt megnézi, az valószínűleg nem fog Bushra szavazni. Hisz megmondták neki, hiteles emberek mondták neki hogy ne tegye.
Na, ettől válik a Fahrenheit 9/11 propagandafilmé.
Jól megcsinált, megrendítő, valószínűleg minden szavában igaz, de mégiscsak propagandafilmé.
Most így elsőre Leni Riefenstahl jut az eszembe, aki szintén mesteri propagandafilmeket filmeket csinált. Most már tudjuk, hogy ő hogy a rossz oldalon állt.
Nem szeretem a propagandafilmeket. Akkor se, ha jól vannak megcsinálva. Sőt, még akkor se, ha a jó oldalt propagálják.
Attól még mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg. Csak éppen tartsátok szem előtt a fentieket.
Ma megnéztem a Fahrenheit 9/11-t.
Nagyon vegyes érzelmekkel jöttem ki a moziból.
Nem mintha nem tudnám, hogy elhibázott az iraki háború. Azt is kapiskálom, hogy sem Bushhal, sem Amerikával nincs minden rendben.
Moore filmje tényleg megrázó alkotás. Próbál nem hatásvadász lenni, a legszörnyűbbet, a tornyok lerombolását például nem mutatja, azokat a képeket már ezerszer láttuk. Sötét a vászon, csak a becsapódás távoli zaja, a meglepett kiáltások, a sikoltások hallatszanak. De ez az egyetlen pont a filmben, ahol Moore visszafogja magát. Utána már bőven van vér, tűz, sebek, könnyek, halottak. Kiáltó az ellentmondás, bár kétségtelenül van drámai hatása.
Van még más is, ami zavar.
Először is, a műfaj; dokumentumfilm.
Nos, a filmelmélethez nem értek, de ez a film tuti, hogy nem dokumentumfilm.
Dokumentumokon alapuló, dokumentumokból összeállított, gondosan megírt forgatókönyv alapján készült ... nem, nem játékfilm, hanem inkább filmdráma.
Filmre vitt dráma, a műfaj minden kellékével: előhanggal, a szereplők jellemének bemutatásával, a cselekmény kibontakoztatásával, tragédiával, katarzissal.
Mestermunka.
Mint ahogy a háttérmunka, az anyaggyűjtés (dokumentumgyűjtés) is profi.
Túlságosan profi.
Minden emberről lehet olyan vágóképeket találni, amikor a szemét forgatja, a szája szélét rágja vagy kínosan vigyorog, magyarul, komplett idiótának vagy pénzéhes Harpagonnak néz ki.
Tudom hogy Bush nem egy filozófia professzor, de annyira ostoba és kapzsi nem lehet, mint amilyennek Moore képei mutatják. Ezt abból gondolom, hogy az amerikaiak sem hülyék, egy idióta jelölt soha nem kapott volna +-50%-ot egy választáson. A jó kapcsolatok, a pénz kétségkívül sokat lendíthetnek, de egy majomra nem szavazott volna az amerikaiak közel fele.
Ez az ábrázolása az egyébként tényleg nem a legkimagaslóbb képességű elnöknek tehát biztos erősen túlzó.
Van még más is, amikor a rendező -szerintem- túl sokat akar markolni.
Nagyon szívbemarkoló az asszony, aki a generációkon keresztül belérögződött "a hazát meg kell védeni, a haza számít ránk" szöveggel küldi a fiát a háborúba, hogy aztán ott pusztuljon. Az asszony maga annyira egyszerű, annyira meggyőzően sugározza magából a fájdalmat, hogy teljesen felesleges volt kimondatni vele: "...Tudja, én konzervatív voltam. Igen, igazi konzervtív." Már ott is van Moore a ló túlsó oldalán. Beleviszi a politikát a nemzet egészére kivetíthető, de mégis egyéni sorstragédiába. Sulykol.
De nincs még vége.
Mesteri, ahogy Moore végigvezet bennünket a katonává válás folyamatán.
A lepusztult, elszegényedett kisváros.
A nyalka, porszívóügynükhöz méltó módszerekkel operáló toborzótisztek, akik csak a nyomornegyedekbe járnak toborozni.
A reménytelenségből kitörni próbáló fiatalok.
Az agymosott, a "Burn! Burn, mother fucker, burn!"-re bevetésre induló kiskatonák.
A kiábrándultak, akik már tudják, hogy teljesen értelmetlenül vannak ott.
A megtörtek, akik már gyilkoltak és akik már nem akarnak többé ölni.
A rokkantak.
Az ördögi gépezet, amit pénzzel és emberhússal kell táplálni.
Szívszorító.
Hanem, itt is van egy rokkant katona, aki elmondja, hogy bár eddig konzervatív volt, de ha meggyógyul, mindent meg fog tenni a demokraták győzelméért. Aktív szerepet fog vállalni a Demokrata Pártban.
Hiszek neki. A saját fájdalmából vonta le ezt a következtetést, és a háborút megjártak mindig bölcsek.
Csak hát a rendező lehetett volna kissé szemérmesebb.
Nagyon kilóg a lóláb.
A film kétségtelenül mestermunka. Gondosan megtervezett úton vezeti végig a nézőt, aki ezt megnézi, az valószínűleg nem fog Bushra szavazni. Hisz megmondták neki, hiteles emberek mondták neki hogy ne tegye.
Na, ettől válik a Fahrenheit 9/11 propagandafilmé.
Jól megcsinált, megrendítő, valószínűleg minden szavában igaz, de mégiscsak propagandafilmé.
Most így elsőre Leni Riefenstahl jut az eszembe, aki szintén mesteri propagandafilmeket filmeket csinált. Most már tudjuk, hogy ő hogy a rossz oldalon állt.
Nem szeretem a propagandafilmeket. Akkor se, ha jól vannak megcsinálva. Sőt, még akkor se, ha a jó oldalt propagálják.
Attól még mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg. Csak éppen tartsátok szem előtt a fentieket.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home