Cudarul érzem magam. Nagyon régen éreztem magam fizikailag ennyire rosszul.
A zuhogó esőben átmentünk a rómaira, minden vágyam egy bögre gőzölgő forralt bor volt, és erre be volt zárva a büfé. Éhgyomorra kellett hazakutyagolni, közben a kabátomon átütöütt a víz, előbb a vállamon, aztán a hátamon és a mellemen, később már a derekamon is vizes volt a pulcsi. Mindent facsarni lehet rajtam, már átöltöztem, de még mindig vacogok. Most eszem egy-két tányér forró levest, jó csípősen, aztán visszabújok az ágyba.
Hogy fogok én ilyen állapotban ma délután dolgozni menni??

Nálam nyomorultabbul már csak a rohamrendőrök érezhetik magukat: meccs lesz, már reggel nyolc órakor rakosgatta őket le a busz. Sisakban, plexi pajzzsal, műbőr kabátban, nem irigylem szerencsétleneket.
Ugyanakkor kinyílik a zsebemben a bicska ha arra gondolok, hogy mindezt a nagy felhajtást pár tucat agyament, drukkernek egyáltalán nem nevezhető baromarcú miatt kell csinálni.