:-)) Szépjóestét!

Furcsa nap volt.
Délelőtt nem nagyon volt munka, csak a belső kavarások, aztán hazaindulás előtt két perccel mégiscsak lett, két óra helyett negyed négykor végeztem. Mondjuk, belefér, nem volt muszáj, egyébként is lelkiismeretfurdalásom volt a délelőtti lébecolás miatt. Nem én tehettem róla, így alakult.
Aztán persze rohanás a piacra, onnan haza, aztán vissza, éppen odaértem hatra a Terror Házához. Akkora tömeg volt, hogy a mécsest sem tudtam lerakni. A végét nem tudtuk megvárni mert hétre jegyünk volt a Spinóza házba.
Valami buta nőci próbált beszélgetni Vámos Miklóssal. Vámos sziporkázott, szórakoztató is volt, érdekeset is mondott a nyelvünk szerkezetéről, fejlődéséről, a könyvei születéséről. Még olyan dolgokon is túltette magát, hogy miután elmesélte, hogy van egy kiadásra kész novelláskötete és egy riportkönyve amit csak jövőre akar kiadatni, a nő megkérdezte tőle, hogy a jövőre vonatkozóan mit tartogat a tarsolyában. Meg sem lepődött. Legalábbis nem mutatta. Mesélt. Jó volt.

Utána ettem egy finom maceszgombóc levest, igaz, nem pont ilyet mint amit ez a recept ír, mert az enyémben volt hagyma is. Dehát ahányan, annyifélék vagyunk, miért pont gomócból lenne csak egyféle? Nagyon finom volt, párszor már próbálkoztam vele de eddig még sose sikerült.
(Hát most a netről begyűjtök pár receptet, valamelyik csak öszeáll egyszer! Az összeállást úgy értem, hogy nem málik szét fővés közben. De ez még nem elég, mert puhának is kell lennie! Szóval, a jó gombóc nem olyan egyszerű ám!)
Jó sokat beszélgettünk még, közben, pihenésképpen megnéztem a Rembrandt rézkarcokat.


Kifelé jövet a mécseseket letettük Karl Lutz emlékszobra elé. Csak úgy. Lehet nem pont így lett volna illendő -eddig azt sem tudtam, hogy ki volt, most néztem utána az interneten- de nekem így esett jól.

Most a prospektusból még kivágom a Tékozló fiú című rajzot, kéne neki gyártani valami keretet és kiakasztani, csak úgy emlékeztetőül, hogy én soha nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy ilyen mély bűnánatot kellessen tartanom.


Tényleg furcsa nap volt, rengeteg benyomás ért, tizedét sem írtam le.
Érdekes volt például, hogy a Terror Háza környékén csupa jókötésű, csontos arcú, szoláriumbarna rendőr volt és ahogy távolodtunk, úgy lettek a rendőrök egyre sápadtabbak, löttyedtebbek, ikszlábúbbak, pattanásosabbak.
Most nem bírok többet írni, beleesek a monitorba :-O

Megyek, alszom egyet, reggelre majd leülepszik ez a sok élmény.