:-)) Szépjóestét!

Olyan komoly lemaradásaim vannak moziügyileg -és olyan kellemes élményeim kapcsolódtak mostanában a magyar filmekhez-, hogy elmentem, és megnéztem végre a Kontrollt. Egy megbízható ízlésű barátnőmnek annak idején, a bemutató környékén tetszett. Én nem nagyon szeretem a pusztán helyzetkomikumokra és a karikatúraszerű karakterekre épülő filmeket, cirka a tizedik poén után elfáradok. Mondjuk, ha kihagyták volna belőle a pudlival a karján, féltucatnyi csöcsibabával metrózgató stricit, talán tetszett volna a film, de így, amikor ezek másodszor is megjelentek, már sikítani tudtam volna. Ez a thrillerbe hajló krimiszál se nagyon jött be nekem, még akkor se, ha alapvetően kedvelem, ha a filmesek az én fantáziámra is bíznak valamit, nem rágják a számba a sztorit. Végülis, nézhető film volt, de a halivúdi változatát gondosan el fogom kerülni, mert ha ezt a thrillerbe hajló, túlpoénkodott életkarikatúrát feltuningolják egy kicsit több vérrel és egy nyálas szerelmi szállal is, akkor már tuti élvezhetetlen lesz.
Az is biztos, hogy többet nem megyek az Európa moziba. A film végén fel akartam keresni a mosdót, de egy makimajom méretű gorilla elállta az utam, és csak 10 Ft lefizetése ellenében engedett be a mellékhelyiségbe. Nem elég, hogy a mozijegy árába bele kéne férni egy WC-használatnak, de hogy ehhez egy ilyen kis mitugrász engedélye kellessen, az túlmegy minden határon.


Más:
sajnos nem találom azt a tesztet, amit délelőtt töltöttem ki, és ami kimutatta, hogy a verbális képességeim meglehetősen gyengék, bővíteni kéne a szókincsemet. hehehe.
Ezt a leégésem nem írtam volna ide, ha reggel, félálomban (én nem vekkerre, hanem rádióra ébredek), nem hallottam volna egy humánpolitikával foglalkozó rádióműsor ismétlését, amiben az éppen aktuális HR szakember adott tanácsokat.
Többek között, egy könyvelni nem szerető könyvelőnek -aki viszont szeretett olvasni- azt javasolta, hogy helyezkedjen el olyan cégnél, amelyik könyvekkel foglalkozik. Mentségemre szolgáljon hogy tényleg félálomban voltam, és nem is nagyon akaródzott felébrednem, lehet hogy valamit félrehallottam. Eléképzelem, hogy egy humán beállítottságú könyvelő mennyivel boldogabban könyveli a papírszámlákat és az írói honoráriumokat, mint mondjuk a csapszegekről vagy lízingekről szóló számlákat.
Mondjuk, ingyen, így a rádióból ez még nem is olyan bosszantó, de belegondolok hogy mi van, ha valaki még fizet is egy ilyen tanácsért? Esetleg súlyos tízezreket, tréningekre jár, és ezt kapja végeredményül? Egy "szakembertől"??
Amit én, a képzetlen, a néha-buta-néha-okos egy kapucsinót iszogatva is javasolni tudnék neki?
Ennek a fajta dilettantizmusnak nem is az a legfőbb veszélye, hogy pár tízezrest kihúz a zsebünkből, hanem az, hogy aki esetleg tényleg bajban van, tényleg tanácsra szorulna, annak egy ilyen baromság végleg elveheti a hitét és / vagy az életkedvét.

Most megyek szépülni. Jóéjszakát! :-))