:-)) Szépjóestét!
Nagyon jó volt az Új Eldorádó. Először is, nagyon szépen van fényképezve. Olyan tájat persze nem nehéz szépen fényképezni. Illetve dehogynem, a táj annyira gyönyörű, annyira vadregényes, hogy centiken múlhat, hogy ne menjen át giccsbe a kép. Kocsis Tibor, a film rendezője, operatőre, producere (gondolom, hogy egyszemélyben hordára, sofőrje, segédmunkása, kameracipelője, vágója és riportere) belül tud maradni ezen a határon, a képek egyszerűek és szépek.
Annak a kísértésnek is ellenáll, hogy ezt a tényleg lélegzetelállító tájat tegye meg főszereplőnek. Nem, itt a táj az, ami: emberek élettere, emberek életének háttere, munkájuk tárgya és gyümölcse.
Az is tetszett még a filmben, hogy -ellentétben egy éppen mostanában látott "dokumentumfilmmel"- nem szájbarágós. Határozott állásfoglalása van az alkotónak, a film minden percén érződik, hogy ellenzi az aranybányát, de nem billogozza meg azokat, akik már elfogadták a tájrombolást. Ugyanolyan emberi portrét fest arról az asszonyról, aki már eladta a házát és hálálkodik a "Gold"-nak amiért fizeti a férje hamvainak exhumálását és újratemetését, mint azokról az emberekről, akik tíz körömmel ragaszkodnak a szülőföldjükhöz. Lehet érezni hogy ez utóbbiakkal szimpatizál, de nem vonja kétségbe az elköltözők emberségét.
Ebben rejlik a történet drámaisága is: egy sok száz év alatt összekovácsolódott közösség, ahol 5 különböző felekezet és legalább ennyi nemzetiség tagjai éltek együtt harmóniában, most kettészakadt. Nem vallási, nem nemzetiségi, még csak nem is nemzedéki ellentétek osztották két táborra Verespatak lakosságát. Idős emberek örvendeznek az új házon és fiatal ember álmodozik arról, hogy ő fogadót szeretne nyitni a Fenyves-tó partján. Annak a Fenyves-tónak a partján, ami fölött pár év múlva 400 méter magasan fog állni a ciános zagy.
Nem, Verespatakon szó sincs nemzedéki ellentétekről.
Itt vannak azok, akik már eladták vagy el fogják adni a házukat és vannak azok, akik maradni akarnak. Akik nem engednek az új ház, a pénz, az arany csábításának. Akik nem hiszik el, hogy csak az aranyból lehet megélni. Akik meg akarják őrizni a falujukat, az öt különböző féle templomot, a házak előtti kislócákat, a túrista-paradicsomnak alkalmas tavacskát, a vadban gazdag erdőket. A gyönyörű tájat, ami lehetővé teszi, hogy fennmardjon egy olyan életforma, ami manapság ugyan eltűnőben van, de ami mégis az ember természetes és fejlődőképes közege.
És ennek a fejlődésnek az ütemét szerintem is rá kéne bízni a tájban élőkre.

Kocsis Tibor honlapja