:-)) Én is olyankor találok gombát, amikor nem is keresek.
nem volt nagy zsákmány, három darab csiperke, ebből az egyik a nem fogyasztható sárguló

Megszólalásig, pontosabban megvágásig hasonlít az ehető csiperkére, csak az a különbség, hogy az első kisebb sérülésre citromsárgára vált a szine.

Néha azért elborzadok, hogy micsoda boszorkánykonyhát tudnék én üzemeltetni.
Soha ne vegyetek gombát piac szélén, kosárból. Csak olyantól, aki rendes árúsítóhelyen áll, és a gombára rá van téve a kis cédula, ami mutatja, hogy bevizsgálták a portékát. Saját szedésű gombáról nem is beszélve, azzal az első út mindig a szakértőhöz vezessen!!
Aki ezt a szabályt betartja, az jó kis kalandtúráknak nézhet elébe, gombászni jóóóóó!!!
Gombát enni meg mégjobb!!
Olyan leves fő abból a két darab csiperkéből, de olyan leves, hogy ihaj!!!
Mivel remek, friss, illatos az alapanyag, nem kell nagy fenekét keríteni a dolognak: megtisztínai, vékonyra felszeletelni, kevés dinsztelt hagymán megpárolni, megszórni egy kanálka liszttel és amikor megfőtt, behabarni egy fél pohár tejföllel, megszórni apróra vágott petrezselyemmel és őrölni rá egy kis borsot. Ennyi. Lehetne cifrázni, de minek?
Csak az a kár, hogy mennem kell utána dolgozni :-(