:-)) Szépjóestét!

A múlt héten elfelejtettem megemlíteni, hogy két jó dolgot is tettem. A másodikat már elfelejtettem, az elsőre is csak azért emlékszem, mert ma az eszembe juttatták.
Összefutottam egy egész jóképű fiatalemberrel, mintha ismerős lett volna, de mostanában valamiért nem nagyon nézegetem a pasikat. Még azokat se, amelyiket érdemes lenne. No, ezen volt mit nézni, és akkorát köszönt, hogy majd orra esett. Csak akkor ismertem meg, a sofőr volt, aki a múlt héten kivitte az egyik főnökasszonyom a főiskolára előadást tartani. Én meg bekérezkedtem az autóba, ki kellett mennem az indexemért. Visszafelé jövet beszédbe elegyedett velem a sofőr (veszély!!!! már nem én kezdek beszélgetni a pasikkal!), sajnálkozott, hogy nem tudta befizetni a tandíjat, félévet kellene halasztania, de abból ugye egész év lesz, nem is tudja, érdemes-e még folytatnia. Ránéztem és megkérdeztem, megvan-e a nyelvvizsgája. Mondta, hogy még az sincs. Még jobban elszontyolodott. Na, éledtem fel, hát akkor halaszt egy évet, összegyűjti a tandijat és közben leteszi a nyelvvizsgát, legalább azon is túl lesz. Gazdasági főiskola? Na, akkor jobban teszi, ha matekból is előre tanul egy kicsit. Harminc-negyven körül már nem kell tragédiát csinálni egy évhalasztásból.
Addig magyaráztam neki, hogy egészen felvidult. Lehetett rajta látni, ahogy működni kezd az agya és nem a hátrányokon búsong, hanem kezdi az előnyeit keresni a dolognak. Amikor elbúcsúztunk, nagyon köszönte a tanácsot.

Én ugyan nem tudom hogy ebben mi volt a tanács, de ha ő annak vette, hát egészségére. Mindenesetre jó érzés, hogy sikerült kicsit kibillentenem a búbánatból.

Ami meg engem illet, valahogy majdcsak feldolgozom, hogy ahelyett hogy kikezdenék vele, anyai jótanácsokkal látom el.