:-)) Szépjónapot!

Ma megint gyönyörű kirándulóidő van, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. A kutyák, amikor rájönnek hogy hajókázni fogunk, teljesen megbolodulnak a türelmetlenségtől: hisztiznek, sírnak, toporzékolnak, aztán meg remegő orrcimpával, halkan nyüszögve, mozdulatlanul nézik a vizet. Le se lehet őket vinni a hajótérbe, ott kell állni az átjáróban. Nagyon jó, kiadós kirándulás volt, fizikailag kellemesen elfáradtam, szellemileg kicsit töltöttem a telepeim.
Kár, hogy rögtön indulnom kell dolgozni.
A Kossuth-parton rengeteg hajléktalan lakik, a legtöbben sátrakban. Van, aki egy komplett háztartást rendezett be, tűzhellyel, kredencekkel, sőt, kecskével. Ezen lepődtem meg a legjobban, de ha kicsit belegondolok, teljesen logikus. Egy kis lombbal, piacról szerzett zöldséghulladékkal simán el lehet tartani egy kecskét és megvan a tej. Van olyan kis telep, ahol 6-8 sátor is van. Kiáltó az ellentét a proccos szállodák meg lakóparkok és a nyomorúság között. Ilyenkor nem győzök eleget hálálkodni a sorsomnak, hogy az én életem nem siklott ki, valahogy, még a legrosszabb időkben is sikerült a felszinen maradnom. Amikor meg már tényleg reménytelennek tűnt itthon megélni, volt vér a pucámban elvállalni egy külföldi munkát. Nagykanállal etették velem a szart, de volt mire hazajönnöm. Ha valakiből hiányzik akár csak egy kanálnyi energia vagy bátorság, egy-kettő a híd alatt találhatja magát. Olyan hajszálnyi energiatöbbletekről van itt szó, amit akár szerencsének is nevezhetünk.
No, ilyen szép időben nem rontom a hangulatom ilyen dolgokkal. Főzök egy kávét és megyek dolgozni. Szeretnék még világosban visszaérni.