:-)) Szépjóestét!

Máma egyetlen újságot nem olvastam, egyetlen hírműsort nem hallgattam :-)) Bezonyám! Mert ÉN képes vagyok rá!!
Amúgy halálfáradt vagyok, mintha nem is lettem volna szabadságon. Kicsit durva lesz a két ünnep közötti időszak, mindkét munkahelyemen dolgozom. Csak reménykedni merek, hogy mindkét helyen takarékon működhetek.

Édességet ígértem, de ma vettem egy kiló liba testhájat és negyed kiló libamájat (nem a 4000 Ft-os fehéret, hanem a 750 Ft-os hízottat, de vehetnék csirkemájat is, ugyanolyan finom), szóval libatepertőt csinálok és egy saját májpástétom féleséget.

A testhájat 4-5 centis kockákra vágtam (mivel a libatepertőt apróra vágva szeretem, a bőrös hájat kisebbre szoktam szabni, 2-3 centisre, de ez most testháj, nem lenne energiám csipegetni a tokot) és egy magas lábasban (hogy később ne fröcsögjön annyira) lassú tűzre tettem. Van egy olyan fedőm, ami dróthálóból készült, átengedi a párát, de valmicskét visszafog a kifröccsenő zsírból, ezzel lefedtem. Ha ilyen nincs, akkor fedő nélkül kell sütni, csak óvatosan, félrehajolva kavargatni vagy nézegetni, mert könnyen szemközt csapja az embert a forró zsír. Szóval südögél a testháj, amikor már szép piros tepertődardarabkák sercegnek a zsírban, akkor fogok egy fedőt meg egy kanál vizet. A fedőt készenlétbe helyezem, a kanál vizet meg ráloccsantom a rotyogó tepertőre. Nagyon gyorsnak kell lenni és azonnal rácsapni a fedőt, különben nem ússza meg az ember égés nélkül, úgy kicsap a zsír. Elzárom alatta a lángot, pár percig hagyom, hogy fortyogjon, akkor szűrőlapáttal kiszedem a tepertőt és egy kanállal kinyomom belőle a zsírt. Ez biztos hogy nem fogja megérni a karácsony estét, friss kenyérrel, pár karika lilahagymával, zöldpaprikával, főtt tojással pillanatok alatt elfogy.

Közben a liba- vagy csirkemájat egy diónyi hájon megsütöm, pontosabban csak megpárolom.

Amikor kihűlt a zsír, felét félreteszem. Egyrészt, mert végkimerülés esetén egy szelet libazsíros kenyér jonatán almával vagy savanyúkáposztával korszerűnek ugyan nem mondható, de meglehetősen jóízű vacsora, másrészt, a flódni-módra rakott palacsintához libazsíron szoktam sütni a palacsintát, már ha nagyritkán rászánom magam, de sose lehet tudni, hátha most nekidurálom magam. Szóval, legyen otthon egy kis libazsír.

A kihűlt májat durva reszelőn belereszelem a zsír másik felébe. Nyomok hozzá egy kis fokhagymát, dobok rá egy csipet sót és egy púpos evőkanálnyi "enyhe fűszerkeveréket". Horváth Rozi féle, de ha nincs, akármilyen pástétomfűszer jó. A fűszeres májat kikeverem a zsírral, kis tálkákba vagy fagylaltoskelyhekbe simítom és beteszem a hűtőbe. Napokig eláll, azért is szeretem ünnepekre, még előtte megcsinálni.
Pirított vagy friss fehér kenyérre kenve, hagymakarikákkal, retekszeletekkel, főt tojás cikkekkel, paradicsommal díszitve isteni előétel vagy borkorcsolya.
Szendvicsnek nem igazán jó ez a pátétom, mert a libazsír szobahőmérsékleten pillanatok alatt folyósá válik és lecsorog a kenyérről. Guszta kis tálkákba kell tenni, a zöldségfélékkel megdíszíteni és kenje mindenki magának.

Amíg ez az egész sül, addig előveszem a tavaly ajándékba kapott arcszaunámat és gőzölök egyet. Szét van fagyva az arcom. És hulla fáradt is vagyok. Muszáj kicsit szépülnöm, az alvás most nem lesz elég.