Ahogy a bíróra nézett, tudta, hogy vége van. Nő volt az is, a rosszabbik fajtából, akinek a tekintete áthatol a bőrön. Megfeszítette az izmait, így talán nem fog remegni a térde.
Túl kell esni ezen is.
Azért ez a nő nézhetne rá kicsit megértőbben. A legtöbb bíró félrenéz, el a vádlott feje mellett, néha még ásít is kicsit, a látszat kedvéért feltesz pár kérdést, kicsit ejnye-bejnyéz, de a legtöbbször kimondja a felmentő ítéletet és kész, mehet a vádlott a dolgára. Ez meg csak ránéz, még meg sem szólal, de már látszik rajta, hogy egy mocskos ringyónak tartja.
Miért pont neki kell kifogni egy ilyen pengeszájú, hidegszemű frigid tehenet?

- Nos -kezdte a bíró- mesélje el kérem, hogy mit követett el. -
- Semmit. Nem követtem el semmit. Védtem, amim volt: a nyugalmam.-
- Magának volt nyugalma?- nézett fel a bíró- Ugye nem gondolja komolyan, hogy hiszek magának? Azelőtt egyebet sem lehetett hallani magától, minthogy szenved. Mivéle nyugalmat akart maga megvédeni? -
- Öö.. ami kialakult bennem ... évek alatt. Nem akartam újrakezdeni. Már lezártam. Évekig nem jelentkezett, hát lezártam. -
- Ugye tudja hogy tudom hogy hazudik? Maga sose nyugodott bele, legfeljebb belefáradt. Évekig kerestette. -
- Ez igaz. -
- Legalább van valakije, aki miatt érdemes volt lemondani egy találkozót? Közel 10 év után miért nem lehet egy kávét meginni egy régi szeretővel? -
- Nem, nincs senki.De nem is akartam újrakezdeni. Már nem. -
Lehajtotta a fejét. Már az elején is látszott hogy ez reménytelen, feladta, átengedte magát a szigorú szájú bírónőnek. Az megérezte, erősebben támadta, össze akarta törni.
- Arra nem gondolt hogy valami baja történhetett? Ott háború volt. Meg is halhatott volna. Vagy lehet, hogy megsebesült. Miért nem hallgatta meg? Lehet, hogy oka volt arra, hogy eddig nem jelentkezet. Szerette maga egyáltalán? -
- Ott nyolc éve béke van. És két éve volt egy motorbalesete. Nem éppen viszmájor. - a bírónak a szeme sem rebbent, mintha nem is hallotta volna az ellenvetését.
- Szóval, miért nem hallgatta meg? Sértődésből? Vagy bosszúból? Hogy ő is gyötrődjön? -
- Félek tőle. Féltem, hogy újrakezdenénk. Elgyengülnék. Aztán megint eltűnne. Ha már egyszer megtette, megteszi másodszor is. Akkor már el sem kezdem. Nem akarok érzelmi rabszolga lenni. -
- Maga javíthatatlan. Visszaeső. Magát még büntetni is kár, bünteti saját magát. -
A bírónő felpattan, mérgesen szedegette össze az aktáit.
- Menjen innen a fenébe, keressen máshol feloldozást! - hátat fordított és indult kifelé.
- Kérem, bírónő, kérem! -kiabált utána kétségbeesetten. Az megtorpant, visszafordult.
- Kérem, ezek szerint nem itél el? Szabad vagyok? -
- Szabad? - Most először, egy pillanatra érezni lehetett a hangjában valami szánalomfélét. - Maga kedvesem sosem volt szabad. Csak éppen megtanult úgy élni, hogy mások nem látják a bilincseit. Még van ideje, még megtanulhatja azt is, hogy tényleg szabad is legyen. Ehhez az én felmentésem kevés. Nem segíthetek magán, sajnálom. -

Sarkon fordult és kiment. Ő még egy darabig állt ott, aztán fogott egy rongyot és letörölte a tükörre fröccsent fogkrémhabot.