:-)) Szépjóestét!
Ami a munkát illeti, .... ugorjunk.
Este egy kedves barátnőmmel megnéztem a Csodálatos Júliát. A fejembe vettem hogy ezt vele nézem meg, hát ki is vártam, amig egyszer mindketten ráértünk.
Kedves, kellemes film, finom poénokkal, amiket igen gyakran tönkretesz Bánsági Ildikó szinkronja. Nem frusztrált, nem hisztis, nem kiábrándult, nem kihívó, nem közönséges, hanem egyszerűencsak kofás. Vagy Kocsma Julcsás. Repedtsarkú. De tényleg aranyos a film, hálistennek Szabó István olyan vígjátékot csinált, amiben nincsenek túlzott gesztusok, fintorok, kiélezett helyzetkomikumok. Kedves, szeretnivaló emberi komédia aminek az ürügyén lehet ugyan az öregedésről elmélkedni, de felesleges mindenben a mélabút keresni. Vasárnap délutánra való szórakozás, be kell illeszteni egy kiadós séta és egy krémes közé. Én ugyan más hangulatra emlékszem a regényből, de egyrészt régen olvastam, másrészt meg akkoriban ... azt inkább hagyjuk, hogy milyen hangulatban voltam akkoriban, most úgysem tudnám visszaidézni.
Egyrészt mert mostanábban jobban érzem magam a bőrömben, másrészt meg mert most kifejezetten becsiccsentettem, ilyenkor alkalmatlan vagyok a filozofálgatásra. Az történt ugyanis, hogy a barátnőm mondta, menjünk fel hozzá, van egy meglepetése. A meglepetés ötvenen túli, hatvanon inneni, szakállas, köpcös, mosolygós, de nem volt meglepetés, mert már ismertem. Kétoldalról megcsókolt, letepert, a halántékomhoz szorított egy revolvert és arra akart kényszeríteni, hogy igyak vele viszkit.
Ellenálltam.
Akkor a torkomra tett egy pillangókést és mondta, hogy jó, ha viszkit nem, akkor legalább vermutot.
Szerencsére egy picit engedett a szorításon és akkor kinyögtem, hogy vermutot se, de ha van egy korty unikum, esetleg egy kupicával abból a multkori törkölyből, azt szívesen. Erre elengedett, hisz töltenie kellett. Az a két korty törköly aztán előbb fejbe kólintott, utána a gyomromon csavart egyet, úgyhogy azt a darabka camembert már kínálás nélkül is elfogadtam. Ha meg sajt, akkor vörösbor. Villányi kékoportó, tavalyellőtti, síma, kicsit dióillatú.
Megtört az ellenállásom.
A meglepetés az volt, hogy áprilisban lesz az esküvőjük. Eddig is tudtam hogy ez a kapcsolat működik, de időközben valami történhetett mert ezek ketten nagyon elvarázsolták egymást. A barátnőm szeme úgy csillog mint a macskáé, a vőlegénye meg, nos, egy óvatlan pillanatban -amikor azt hitte, hogy én a sajtommal vagyok elfoglalva és nem figyelek- jó nagyot csípett az asszonkája fenekébe.
Tunya, morcos, kiállhatatlan, középkorú és többé-kevésbé impotens pasasok nem nagyon szokták a menyaszonnyuk fenekét csipkedni, úgyhogy ők ketten sínen vannak, csak így tovább. Sok boldogságot kívánok nekik!
Nekem pedig megvan az a jó érzésem, hogy negyvenen túl sem áll meg az élet. Azt, hogy harmincon túl nem áll meg eddig is tudtam, igaziból a negyventől sem féltem, de azon túl már nem láttam, ott már egy feneketlen, fekete űr tátongott. Hát, most egy pillanatra belekukkantottam, és mondhatom, hogy nem is sötét, nem is feneketlen, nem is üres. Nem lesz az olyan rossz.