Brünnhilde szikláján

Valló világ

2005/02/06

Igen nehéz olyan kollégát tisztelni, akiről tudja az ember hogy folyton lepisili a vécét, a konyharuhába törli bele a szétkenődött szempillaspirálját és folyton elzárja az irattűzőgépet meg a pecsétet. Viszont kint hagyja az asztalon a körömlakkját, a tamponját, az angoljegyzetét, a vókmanját a hozzá tartozó használt elemekkel, a kabaláit, a névjegykártyagyűjteményét és a mobiltöltőjét. Időnként a kiskasszát is a pártízezernyi váltópénzzel, természetesen nyitva. Vagy ha zárva, akkor benne van a kulcs. Az összevissza ragasztott poszt-it cetliket már nem is említem. Ráadásul állandóan veszekszik a takarítónővel, mert az nem megfelelően porolja le az asztalát. Vagy ha nagyon leporolja és másnap reggelre valami elmozdul.

Nna, ez jólesett. Hhu.

:-)) Szépjóestét!
Fogadni mernék, hogy holnap az összes bulvárlapon a kedvenc címlapfiúm fog mosolyogni.