:-) Szépjóestét!
Ma megint nagyon jó volt a Bacher est. Zsidók és mazurkák címmel, Gyabronka olvasott fel ezúttal egy több részre tördelt, hosszabb Bacher írást, a szerző meg zongorázott. Nem mondom hogy ha önálló hangversenyt hirdetne összetörném magam a jegyért, de így, hogy van egy kis szöveg, van egy kis zene, így nagyon jó.
Szeretem a humorát, fanyar, kissé távolságtartó és nagyon emberi.
De tényleg.
Olyan, hogy muszáj nevetni, pedig az ember tudja, hogy amit hall, az éppen nem nevetnivaló. Nem lehet nem nevetni például a süket öregasszonyon, aki csipkegalléros fekete ruhában úgy -vagy annak ellenére- szedi ki a lányait a géppisztolyos oroszok kezei közül, hogy nem hallja, ahogy azok lövöldöznek. Nincs ezeken a történeteken semmi nevetnivaló, pláne nem ilyen címmel, pláne nem manapság, de mégis, tiszta szívből lehet kuncogni, felkacagni, nyerítve röhögni, mert valahogy úgy működnek a poénjai, hogy a nevetés után ott marad belőlük egy picike nyom, éppen csak egy érintésnyi, de utána kicsit más szemmel látja az ember a világot is meg a benne élő embereket is.
Ma, a zsidók "ürügyén" egy igen népes familia 150 éves történetén és ágas-bogas családfáján keresztül kicsit benneéltünk a történelemben. Egy olyan családról van szó, amelyikben mindenféle náció mindenféle vallású és mindenféle társadalmi állású képviselője keveredett össze a másfélszáz év alatt. Tótók, zsidók, csángók, magyarok, reformátusok, katolikusok, izraeliták, vallástalanok, szabók, grófok, írók, parasztok generációi házasodtak, nemzettek gyerekeket, hogy a végén ebből a nagy olvasztótégelyből kikeveredjen valaki, aki ..... zsidó. Akármit csinál, akkor is az. Még akkor is az, ha ő éppen nem gondolja magát annak, mert elég, ha vannak akik annak tartják. Nem volt ennek az estének olyan derűs és felhőtlen hangulata, mint amilyen jókat nevetett a közönség közben. De hát pont ettől jó író Bacher, hogy meri rámbízni, hogy milyen végkövetkeztetéssel jövök ki egy iyen estjéről, vagy csukok be egy könyvét.