ojjoj, rájöttem, hogy belecsöppentem a Nagy Férfi Összeesküvés kellős közepébe!!
Hátkérem, rá kellett jönnöm, hogy ezek a pasasok okosabbak, mint amilyennek látszanak. Kezdik eltanulni a módszereinket: kedveskednek, altatnak, aztán közbe meg jól kihasználnak, rútúl becsapnak bennünket.
Hát én azt hittem, hogy a kollégák kedveskedni akarnak egy kicsit és -legfőképpen- olcsón megúszni a nőnapot: egy szabadnap nem kerül semmibe, a munkával meg úgyis megvárnak bennünket, összegyűjteni a melót és elrendezni egy íróasztalon nem nagy kunszt. Mi meg ugye, másnap kipihenten, tele energiával észre se vesszük, hogy két napi munkát csinálunk.
na, hát ez nem ilyen egyszerű.

Több feltételezésem is van:

No. 1. a kollégák be akarják bizonyítani, hogy a cég nélkülünk, nők nélkül is megy. Frusztrálja őket a jelenlétünk, az, hogy nem csak sokkal szebbek, de ugyanannyival okosabbak is vagyunk mint ők, hogy nélkülünk a cég összedőlne. Önbizalmunk megtörésére egyetlen nap természetesen kevés, de ezek a rafinált pasik pszichológiai eszközökkel jönnek, azt fogják gondolni -és közülönk a butábakkal is elhitetni-, hogy a cég nélkülünk, nők nélkül is életképes. Hogy miránk nincs is igazán szükség, csak tölteléknek vagyunk ott, hogy a cég imidzsét javítsuk. Első lépésként el akarják bennünk ültetni a félelmet, hogy nélkülünk is működik a világ.

No. 2. az első pajzán gondolatom, a kanmuri is jó irányba indult. Ezek a gyalázatosak nem nekünk akarnak egy szabadnapot adni, hanem maguknak akarnak egyet kivenni!! Reggel ugyebár vajaszsemle az aktatáskába, puszi az asszonynak, najó, a rendesebbje még a gyereket is elviszi az iskolába és bemegy dolgozni. Dolgozni?? naja. Ha nincs titkárnő, nincs telefonközpontos, nincs beosztott, nincs büfés, akkor ugyan mit dolgoznának?? Semmit. Hanem ehelyett -oh, borzalom!- olyasmiket fognak csinálni, amit minden normális, a feleség -és ezúttal még a munkatársnők felügyelete alól is kikerült- pasi csinálni szeret: kártyáznak, ki-nevet-a-végént játszanak, horrorfilmeket néznek és kamaszkori szexuális teljesítményük elmesélésével szórakoztatják egymást. Azért a kamaszkorival, mert az olyan régen volt, hogy már a fantáziálásukra is úgy emlékeznek, mint ami megtörtént. Szóval a cég biztonságos falai között, távol minden fegyelmező női tekintettől csapnak egy jó kis kanmurit. Fél ötkor meg szépen összetakarítják a megrágcsált pizzaszéleket és hazasompolyognak az asszonyhoz.

No. 3. meg akarják úszni az otthoni nőnapozást. Mert ugye este hazamegy a feleség, csillog a szeme a várakozástól, mégis, egy évben egyszer van Nőnap, tán még fodrászhoz is beugrott hazafelé jövet, de reggel feltétlenül a szebbik, az orvoshoz járó bugyiját vette fel, mert ugye mégis, Nőnap van, hátha.... Hátha még vacsorázni is elmennének, nem kéne mosogatni se, és esetleg úgy, mint régen, már a kapualjban..... Jön haza a férj, sóhajtozik, hogy milyen fáradt, mennyit kellett dolgozni, mert a hülye főnökök kitalálták, hogy a női alkalmazottaknak ne kellessen bemenni dolgozni. Mert van ez a hülye nőnap, ez is csak arra jó, hogy a férfiakat kihasználják. Egy jó feleség homloka ilyenkor elfelhősödik, maximálisan azonosul az emberével, szidja ő is a főnököt. Leülteti szegény elgyötört emberét, sört tölt neki, vacsorát főz és elalvás előtt megcsókolja a homlokát.

nakérem, Nőtársaim! Tűrjük ezt az ármányt??
Tűrjük, hogy kitúrjanak bennünket az állásunkból?
Tűrjük, hogy ránk bizonyítsák, hogy egy fodrász meg egy séta kedvéért elmulasztjuk a kötelességeinket?
Tűrjük, hogy a züllött gazemberek a mi felügyeletünk nélkül, mindenféle alantas szórakozással töltsék az időt a munkahelyünk megszentelt falai között?
Tűrjük, hogy munkavállalói előnyökért cserébe megfosszanak bennünket a házastársi jogainktól???

Nem! Nem, nem és harmadszor is NEM!
Nem tűrjük! Juszt se!
Igenis a nő a világ közepe, nélkülözhetetlenek vagyunk, nélkülünk megáll az élet, de legalábbis lelassul.