:-)) Szépjóesét!
Vagy reggelt, én már aludtam egy verset. Fél kilenc körül, könyvvel a kézben, a kanapén elaludtam. De úgy, hogy még a nyálam is elcsöppent. Fejem alatt a könyv, minden összegyűrődött: a lapok az arcomtól, az arcom a lapoktól, a böröm a ruhámtól, a kanapéhuzat tőlem. A fűtés teljesen fel volt tekerve, mire felébredtem, teljesen kiszáradtam. Megittam majd fél liter narancslét, egyenesen a hűtőből. Kivittem a kutyát, nagyon hideg van odakint, most a narancslé hűt belülről, rámhűlt azt átizzadt ruha kivülről, vacog a fogam, úgy fázom.
Legszívesebben magamra húznám a paplant, de voltam a gazdatüntetésen, ettől az élménytől meg akarok szabadulni.

Jókedvű, jóarcú, jólöltözött fiatalok sodortak ki a kisföldalattiból. A vállukra akasztva, a kezükben korcsolya lóg, hangosan kacagnak, taszigálják egymást, várja őket a jég. Ilyenkor azért kicsit szeretnék megint 16 éves lenni. Csak egy pár napra, nem kéne sokáig, csak egy kicsit megint. A földalattiból kijövet egyenesen tovább a műjég, jobbra a gazdatüntetés és a traktorok.
-Nem való az neked gyerekem, minek az? Annak való az, aki egész nap mereszti a seggit az irodába. Aki rendesen dógozik, annak nincs ideje ilyesmire. Meg ereje se. Inkább azon járjon az eszed, hogy mit segíccsél itthon. Rendes ember nem mutogatja a picsáját a fürdőbe meg nem táncikál este a jégen. Még valami bajod lenne, összetörnéd magad. nem való az néked, gyerekem.-
Szóval a traktorok. Tényleg szépek. És hatalmasak, még egyenként is impozánsan tornyosulnak az ember fölé, így, végtelennek tűnő sorba állítva meg egész lélegzetelállító a látvány. Fényes feketére pucolt, kétméteres átmérőjű gumiabroncsok, csillogó kék, zöld burkolatok, rozsdaette pirosak. Az utóbbi negyven év valamennyi modellje itt van, a házilag bütykölt, két-három másikból összerakott ócska mtz-ktől kezdve a formatervezett, belülről állítólag teljesen digitális newhollanderekig.
-Hildécske, hozzon nekem gyorsan egy hátsó ékszíjat a dzsondír-hez!-
-A számát mondja Pista bácsi, kétezernél több ékszíjunk van raktáronk, a számát!-
-Nahát Hildécske, magácska már két napja itt van, oszt még mindig nem tuggya, melyik a dzsondír? Nem kell ahhoz szám, ott van hátul, az a háromszögletes forma, barna ékszíj kell, a nagyobbik.-

Transzparensek, zászlók. Zászlók, zászlók. Tanszparens:
Vidék + Budapest = Magyarország Milyen igaz. És milyen szép gondolat.
Magyarok, vegyetek magyar teméket! Ez is milyen igaz, és mennyire érdemes lenne megfogadni.
A sor közepe táján érdekes, még a többinél is nagyobb traktor: a sárgára festett lemezburkolaton rozsdacsíkok. Még a legnagyobb newhollandernél is szélesebb legalább egyméterrel, magasabb is, a szögletes vezetőfülkéből az egész hatalmas teret látni lehet. Megkerülöm. Rába Steiger. Az egyetlen Rába az ezer Ghibli, MTZ, Landini, NewHollander, Renault, Jhon Deer és Mercedes között. Igaz, tönkrement a Rába is, még az is lehet, hogy alkatrészt sem lehetne már hozzá kapni. Magyar volt, de nem kellett még a magyaroknak se. Mások jobbat csinálnak, hát azt veszik a gazdák is, ami jobb, szebb, olcsóbb. Ez van.
Transzparens: "Köszönjük Budapest!" Szívesen! Tényleg szívesen, mindenkinek joga van tüntetni, sztrájkolni, ma nekik, holnap nekünk kell a türelem. Tartozunk ennyivel egymásnak, nem? Családok jönnek ide ki kirándulni, a gyerekek csillogó szemmel bámulják a gépeket, alig lehet őket visszatartani, hogy fel ne másszanak. A gyerekeken kívül vannak persze mások is, akik örülnek a traktor-találkozónak: az MTZ-k és Belaruszok ajtórésébe, motorházteteje alá színes szórólap dugva, sokat eldobtak, fújja szél, egyet felveszek: "MTZ és T-25-ös alaktrészek kis- és nagykereskedelme. A legkisebb csavartól a fődarabokig.... cím... telefonszám." Érdemes megjegyezni a címet, ha traktorom lenne, ebben a boltban semmiképpen nem vásárolnék. Nem bírom a pofátlan direkt-marketinget. Remélem, a gazdák se.

Minden második traktoron cédula, kézzel írt tábla: Ez a gép is a banké Sok traktoron még a "tulajdonos" bank neve is szerepel. Óriási, profi transzparens, valami ilyesmi szöveggel: egyezzen ki a kormány a lízingcégekkel, a hiteleket nyújtó bankokkal, kérjen fizetési kedvezményt, türelmi időt, halasztást a gazdák számára.
-Nem tudunk most cipőt venni gyerekem. Még ki se nőtted, még jó az, de pénzünk sincs. Táp kell, mingyá megfial a Kati. Majd eladjuk a kismalacokat, akkor lesz cipő is, kardigány is, meg tégla is a nyári konyhához. Bírjad ki addig, gyerekem.-
-Nem kell az néked kisjányom. Jövőre úgyis kinövöd. Most vegyük meg csak ezt, majd ha nagyjány leszel oszt mán nem nősz tovább, veszünk neked szép kabátot, prémes gallérral. Úgyis kinőnéd jövőre, micsinálnák vele? Kidobnánk? Nem kell mindenből a legdrágább, jegyezd meg gyerekem, mindig csak annyit vegyél, amennyi ippen kell. Majd ha nagyjány leszel, addigra pénzünk is lesz, majd akkor megvesszük. Sose kőccsél többet, mint amennyit érdemes. Apránkint kell szaporodni gyerekem, apránkint, sose kőccsél többet mint ami tényleg kell.-

Bóklászok tovább, olvasgatom a cetliket, cédulákat, transzparenseket. Jókat nevetek, a vaskos vidéki humor mindig felvidít, amig az ember röhögni tud, addig egyébként sincs nagy baj.
"Paraszt! Ne vess Apró magot, mert Gyurcsány lesz belőle!" :-D Ez jó, még akkor is jó, ha alapvetően nem szeretem, ha valakinek a nevéből csinálnak szóviccet. De ez tényleg jó.
"Miniszter úr, gyere ki, ég a világ ideki, kapsz pofont párat, a jó ...... ............! (a kisgazda unokája, ezt írt az óvodában)" Hát igen. A magyar paraszt szókimondó. Amiról úgy gondolja, hogy igaz, azt kimondja. Nem vár másra. Nem keni másra. Amiről úgy gondolja, hogy helyes, azt megteszi, nem csináltatja mással.
A melegedőben faliújság, a cikkek, kiáltványok, zuhanyozásra, éjszakai ottalvásra szóló meghívók mellett itt is humor: csupasz valagú ember áll négykézláb, mögötte egy ló, szemmel láthatóan csődőr, apró cseppek is fröccsennek körülöttük. Szakállas, kalapos, aktatáskás ember nézi a jelenetet, a paci szájából jön ki a buborék: "Bankár úr, szóljon, ha elég a fedezetből" Höhöhö, erre még én is emlékszem: "Fedezze magát a bábolnai tenyészcsődőr!" Nem is a viccel van bajom. Najó, nem is a kalappal. Abból amúgy is van ezer féle: ködvágó, gyerekcsináló, bézbólsapka, usánka, füles kötött, még két vesztern-kalapot is láttam: egy puha feketét, pont olyat mint amilyet én is hoztam Sidneyből meg egy dzsokijuingos magasabb tetejű cowboy-kalapot military színű vászonból. Nemzeti színű pántlika van köré kötve, elől sasos-kardos-koronás címer tartja a szalagot. Visszanyomom magamba a felhorgadó stílusérzékem. Még anyukámtól tanultam, hogy mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Hát neki ilyen van.

Inkább iszom egy bögre forralt bort. Elég olcsó, 150 Ft egy pohárral. Jó forró, jólesően melegíti a markom. A fehér papírpohárban kékes karimát vet a bordó lé. Bodzabogyóval festhették, annak van ilyen kékes-lilás színe. Mondjuk, az legalább természetazonos szinezék, nem árt. Nem úgy, mint a forró léből felpárálló sav. Jól meg van pedig cukrozva, mégis átérződik rajta az idegen szagú savanya. Bűnrossz lőre. Ha magyar szőlősgazda lennék, letagadnám. Sőt, addig verném a palávert, amig az irmagját is ki nem írtanák az ilyen borhamisítóknak. Tán még tüntetnék is, követelném, hogy magyar ember csak magyar bort igyon, olyat, ami nem mentes a tőkétől. Hazaitől vagy nemzetközitől, tökmindegy, de a bornak legyen köze a tőkéhez! A gazdáknak szemmel láthatóan ízlik a lé, de legalábbis nem tiltakoznak. De az is lehet, hogy a zöld szalagos, kokárdás tüntetők jobbat kapnak, maguknak termoszokból töltögetnek, meg hátulról, a teherautóplatókon elhelyezett gulyáságyúkból hozzák az enni- és inni valót.

Elég volt, elfáradtam, felszállok a harmincas buszra. Annyira tele van, hogy még a kezemet sem tudom felemelni, így a fogaimon keresztül szűrve, diszkréten eregetem fel azokat az apró kis büfiket, amikkel a gyomrom tiltakozik az egészségre káros, hígitott élelmiszeripari adalékanyagnak számító forralt vinkó ellen.
Igaz, érdemel-e jobbat egy ilyen kivakarózott paraszt, egy ilyen liberális kisgazda mint én?
naugye hogy nem.