:-)) Szépjóestét!
HpfhuUúúhh.
Megvagyok. Mindennel megvagyok. A bárányborda fokhagymás tejben ázik (ezt vasárnap tepsiben megsütöm), a malackaraj mustárból, olívaolajból, zúzott fokhagymából, szerecsendióból készült pakolásból szívja magába az illatokat (ez alá öntök egy fél üveg sört és abban megpárolom, majd ropogósra sütöm). De ez még semmi: az összes zöldség és salátaféleség készen van: a spenótot megtisztítottam, összetépkedtem, kevés fokhagymával és sóval olívaolajon megpároltam. A céklákat sós-köményes vízben megfőztem, amikor kihűlt meghámoztam, lereszeltem, majonézzel összekevertem. A fejes saláta felét leveleire szedve megmostam, lecsöpögtettem, konyharuhával még le is szárítotam, szépen sorbarakva, vákumos dobozban várják, hogy egyesüljenek a többi alkotóelemmel. A keményebb salátafélék, a sárgarépa, fekete retek, káposzta tisztítva, reszelve szintén kis dobozkákban várja a sorsát. Csak az uborkát, paradicsomot kell majd szeletelni, minden más elő van készítve, tisztítva, aprítva, bedobozolva. Nem is tudom miket csináltam még.
Ja, egy óriási tál gyümölcssalátát: kivit, banánt, almát, narancsot, grapefruitot (ezt hártyázva, különben keserű!), körtét centis kockákra vágtam, megszórtam egy csipet curryvel (tényleg csak egy csipettel, nagyon kevés kell belőle), cseppentettem rá egy kis mézet és citromlét, zúdítottam hozzá egy üveg megybefőttet és annyi vízzel felöntöttem, hogy ellepje. Kevertem hozzá egy kanál baracklekvárt, hogy a leve pikánsabb és sűrűbb legyen. Darabonként nézve nem tűnt olyan soknak a gyümölcs, de a levesestál csurig van vele. Mondjuk, ahogy a húgom -és persze magam- ismerem, hamar el fog fogyni, a gyümölcssalátánál már csak a madártejet szeretjük jobban. De a gyümölcssalátában mérhetően kevesebb kalória van, úgyhogy madártej szóba sem jött.
Ráadásul, hogy ez a rengeteg minden elférjen a hűtőben, teljesen át kellett rendeznem. Aztán, amilyen HüPi vagyok, ha már annyira rendezkedtem, ki is tisztítottam. Csillog-villog, minden élére van benne rakva, kellemes látvány :-)))
Én viszont az egész délutáni nyüzsgéstől pont úgy érzem magam, mint akit meghámoztak, kiklopfoltak, apró darabokra szaggattak, éles késsel metéltek, megpároltak és a végén, mivel mindezek ellenére is rossz volt, kemény és mócsingos, kiköptek.
Egy rongycsomó vagyok.
Cserébe viszont van két nap, amikor egyáltalán semmit nem kell csinálnom csak benyúlni a hűtőbe, bekapcsolni a sütőt, kikapcsolni a sütőt, keverni egy salátát, elmenni színházba, kirándulni, pletyizni a hugimmal, napozni, udvaroltatni magamnak, délutánonként gömbölyödni egy órácskát, kicsit tán olvasgatni.
Ezt kívánom másoknak is.