:-) Szépjóestét!
A tegnap reggeli hiszti és a délutáni sus-kus úgy kikészített, hogy reggel belémállt a frász: én oda be nem megyek. Nem, nem, nem! Betelefonáltam hogy elaludtam, késni fogok, aztán beültem egy cukrászdába. Ittam egy kapucsínót, ettem hozzá egy túrós pitét és ücsörögtem egy félórát, belelapoztam valami idétlen női magazinba, vártam, hogy elmúljon a pánikrohamom. El is múlt, cirka háromnegyedórát késtem és bár egész nap használhatatlan voltam, de kibírtam a napot. Biztos látszott rajtam hogy valami bajom van, de hálistennek békén hagytak.
Abból is látszik, hogy mennyire magam alatt vagyok, hogy a piacon is csak kóvályogtam. Ez se tetszett, az se volt elég kemény, a másik túlérett volt, a csirke zsíros, a marha inas, a hal büdös, semmihez sem volt kedvem. Ennyire cudarul ritkán szoktam lenni, de most tényleg úgy érzem magam, mint akinek elfolyt a vére. Mint ahogy nyilván el is folyt, ha nem is vérem, de az életkedvem kiszipolyozták belőlem ezzel a csütörtöki hacacáréval.
Mindegy, elmúlt.

Délután megesküdött a barátnőm, a Jézus Szive Templomban volt az esküvő. A pap dícséretére szól, hogy nem azzal az idegesítően papos, agyontagolt beszédmóddal szólt hozzánk hanem kellemes, normálisan hangsúlyozott hangon. A beszéd tartalmát inkább hagyjuk, nem biztos hogy egy esküvőn fel kell emlegetni az elmúlt ötven év egyetlen mozzanatát is. Végül azért nagyon szép gondolattal bocsátotta útjára az új házasokat; Jézust idézte, az utolsó vacsorán, mikor megmosta az apostolok lábát, azt mondta nékik: "Szeretlek benneteket, hát Ti is szeressétek egymást." Magyarázatot is kaptunk hozzá: nem azért szeretlek, hogy viszontszeress, hanem azért, hogy ezt a szeretetet tovább add. Így majd körbeér a szeretet és persze hozzám is visszajut. Szép útravaló. Az kicsit mókás volt, amikor a derék ötvenes pártól megkérdezte a pap, hogy szívesen fogadják-e majd a gyermekáldást, de mivel az első unoka ott ült az első sorban, a második meg jól hallhatóan bömbölt az utolsóban, hát erre is rámondták az igent, persze, jöjjön csak akárhány gyerek, ha jönni akar.

Az esküvőről egyenesen az Operába mentem, pont mivel ma volt az esküvője, a barátnőm nem tudott elmenni így ideadta nekem a bérletét. Egész jó előadás volt, de már fáradt vagyok, nincs kedvem írni róla.
Bújok be a paplan alá, reggel fél nyolcig moccani sem fogok.

Illetve még olvasgatnom kéne, mert azt sem tudom, hogy a szocik mire jutottak a köztársasági elnök jelölésével kapcsolatban.