:-)) Szépjóestét!
Ilyenkor sajnálom, hogy még nem találták fel az illatos számítógépet. Este jöttem haza a másodmelóból és csendes, hűvös levegőben olyan bódító, mámorító akácillat terjengett, hogy szinte megrészegedtem tőle. Ez a kedvenc illatom.

(illetve ilyenkor ezt gondolom, de majd később a hársfáról és a jázminról fogom ugyanezt mondani).
Teljesen természetelles ilyenkor determinánsokat meg a csuda tudja micsoda szellemi szörnyszülötteket számolgatni. Ilyenkor mustárban pácolt csirkemellet kéne sütni szabadtűzön, nagy tál tarka-barka salátát keverni hozzá és egy laza fröccsel leöblíteni. Aztán csak feküdni a puha fűben, nézni a kihúnyó parazsat, szívni az édes akácillatot. Még később, amikor az illat mindenféle rossz gondolatot kisöpört a fejemből és az izmaim is ellazultak - hancúrkodni egyet. Ott, az akácfa alatt, a friss zöld fűben, a hunyorgó parázs mellett.

Így kéne élni.

Majd egyszer.