:-) Szépjóestét!
A mai nap a pihenésé, sőt, a semmittevésé volt. Reggel kiköltöztünk a Duna partra, fürdőruhára vetkőztünk és élveztük a reggeli napot, a vizet, gyönyörködtünk a zöld túlpartban, a pelyhes kiskacsákban - és szórakoztattuk a kutyákat. A végkimerülésig (mármint a gazdik végkimerüléséig) úsztattuk őket, délre értünk haza, az enyém csak bekajált és azóta sem mozdult meg. Még a fülvakargatást is csak fél szemmel nyugtázza. Csóválni se tud, csak a farka leghegye mozdításával jelzi hogy igen, vette az adást, de inkább aludna még. Pedig mi 11-kor már eljöttünk (én 10 óra után már soha nem napozok, féltem a bőröm a májfoltoktól és a ráktól) de volt egy retriver, akik még maradtak. Azt a blökit szerintem ölben kellett hazavinni. Egyetlen percre ki nem jött a vízből, beúszott a labdáért, letette a gazdi lábához aztán rohant vissza, beleült a vízbe és boldog nyelvlógatással várta, hogy dobja már, dobja végre, mire vár még??

A meleg persze engem is kiszívott, egész délután szunyókáltam. Tegnap ugyanis -ha már elcseszték a szombatom alapon- belehúztam a melóba és megcsináltam mindent, azért hogy ma ne kellessen bemennem.
Még főzni sem volt erőm, egy szelet pulykamellet sütöttem roston (tegnap beáztattam egy kis fokhagymás - szerecsendiós tejbe) és bazsalikomos fejes salátát csináltam hozzá. Ez apróra tépdesett salátát jelent, megszórva bazsalikommal, megloccsantva almaecettel és olívaolajjal.
Ennyi. A legcsekélyebb szellemi vagy fizikai erőfeszítésre is képtelen vagyok.

Add már, Uram az esőt!!!
AaDD mááárr, Uram az esőőŐŐŐőőTT!!

Más:
adósságtörlesztés

Bodza-ital:
egy liter vízhez kell 2-3 nagy, vagy 4-5 kissebb bodzavirág, ízlés szerint 2-3 evőkanálé cukor vagy méz, esetleg édesítő és 1-2 héjastul felkarikázott citrom. Annyi cukor és citrom, hogy kellemes, enyhe ízű limonádét kapjunk amibe beletesszük a bodzavirágokat (tilos megmosni, tiszta helyről szedjük!). 2-3 napig áll a hűtőben, utána le lehet szűrni. Vagy nem kell leszűrni, én például kifejezetten szeretem, amikor az apró kis virágok úszkálnak a poharamban. Ízletes, illatos frissítő lesz belőle, ebben a hőségben nagyon jólesik.
A bodzavirágot meg is lehet szárítani, én a fregolira szoktam konyharuhákat kifeszíteni, csipesszel rögzítem és szétterítem rajta a vastag száruktól megtisztított virágokat. Csavaros befőttesüvegekben beteszem a kamrába és télen minden bögrényihez egy csapott evőkanál szárított virágot lobogó vízzel leforrázok és amikor iható hőmérsékletűre hűlt, mézzel és citrommal ízesítem. Meghülésre, lázcsillapításra nagyon jó, ráadásul a bodza örök szépséget és fiatalságot biztosít annak, aki rendszeresen fogyasztja. :-))
Úgyhogy nyomás kirándulni, most kosárszámra lehet hazahordani a bodzavirágot.

Reklám:
talán írtam már, hogy az én lokálpatriotizmusomhoz hozzátartozik, hogy lehetőleg a szülőhelyemről származó élelmiszereket veszek - már persze ha kaphatóak ott, ahol éppen vásárolok.
A múlt héten vettem Kunsági 1,5 %-os friss tejet, aztán valahogy becsúszott a hűtő hátuljába, csak ma került elő. Igaziból fel sem akartam bontani, kizárt dolog ugyanis, hogy egy friss tej egy hét után fogyasztható legyen. De azért felbontottam, és legnagyobb meglepetésemre mit találtam benne, na mit??
Hát aludtejet!!
De valódi, finom, enyhén savanykás aludtejet ám, nem pedig azt a kesernyés, nyúlós trutymót, amivé manapság a bolti tej változni szokott.
Isteni, frissítő, nyáron imádom.
Sőt, holnap veszek egy szép bébitököt és egy csokor kaprot. A tököt legyalulom, a kaprot ollóval feldarabolom és az egészet beteszem a turmixba. Nyomok rá egy fél gerezd fokhagymát, só helyett teszek bele egy kis vegetát, felöntöm fél liternyi aludtejjel és összeturmixolom. Hűtőben érik pár órát és főzés nélkül kész az isteni, hideg tökleves. Még tányérba kiszedni se kell, lehet inni bögréből.

Mégmás:
Ezt és ezt érdemes összehasonlítani, szép példája annak, hogy hogyan lehet tupírozni vagy éppen lefikázni a tényeket.
A véleményemet már többször elmondtam, most csak annyit mondanék: nem vagyok blogger.
Legalábbis nem szeretnék ilyen blogger lenni.

Kéne még írnom a tegnapi opera előadásról is, de a délutáni szunyókálás annyira kifárasztott, hgoy alig bírom nyitvatartani a szemem.
Hiába no, lustának lenni igen fárasztó elfoglaltság.