:-) Szépjóestét!
A tegnap esti egy órás gömbölyödésből majd' 12 órányi mély, mozdulatlan alvás lett - kábé mint akit letaglóztak.
Délelőtt és délután persze tanultam és rájöttem, hogy a Delphi azon kevés tantárgyak közé tartozik, amelyek miatt egyáltalán érdemes volt beíratkozni erre a főiskolára. Kár, hogy hagytam magam megvezetni a kritikán alulian pocsék előadásokkal, erre hamarabb is rájöhettem volna. Ez a tantárgy többet ér annál, minthogy két napnyi rohamtanulással valahogy átcsusszanjak a vizsgán és harmadnapra már ne is emlékezzek semmire.
Úgyhogy holnap -mivel a vizsgát lemondani már nem tudom- lehajtott fejjel, szép alázatosan besunnyogok megbukni, az 5000 ft-os UV csekket pedig betudom az életiskola tandíjának - bár ez utóbbit szívesen behajtanám a tanáron.

Jó hír:
anyukám ma este azzal fogadta a hugimat, hogy nincs-e nála valami maradék kaja, mert éhes :-))
Nagy megkönnyebbülés, első jele a gyógyulásnak - még akkor is, ha pont az evést kéne neki nagyon visszafogni.
Lényeg a lényeg, csütörtökön hazangedik.
Ennek mondjuk elsősorban a hugom szempontjából örülök, lehetett hallani a hangján hogy mennyire megkönnyebbült attól, hogy anyu rmagára talált. Merthogy a baj nem jár egyedül, most a hugim következik; a tegnapi gyomortükrözésen mindenféle gyulladásokat és fekélyeket találtak nála - az orvos biztatja, hogy egy antibiotikumos kúrával még rendbejöhet.
Remélem igen, bár szerintem pont a gyerekkorban beszedett rengeteg antibiotikum tette tönkre az emésztő- és az immunrendszerét - anyu tömte gyógyszerrel ha kellett, ha nem, ha 37 fokos hőemelkedése volt már antibiotikumot íratott neki. Persze mindig erősebbet. Bár ne lenne igazam és segítene rajta a kúra. Ők ketten annyira össze vannak nőve, hogy ha az egyikőjük egy picit is kibillen, a másik vele együtt esik el. Mint ahogy most is: az egyiknek vakbélgyulladás, a másiknak gyomorfekély.
Nno, erről majd máskor, bővebben.

Most nyomás tanulni.