:-) Szépjóestét!
Kicsit hosszúra nyúlt a mai nap - a maratoni tanulások után máma csaptam egy maratoni mozizást. Nem így terveztem, csak így jött össze. Böngésztem a mozi.hu-t, fél ötkor kezdődött az Urániában az Az ügynök élete (82 perc), ezt meg akartam nézni. Negyedórával később viszont a Frida (118 perc), hááát, ha már úgyis ott voltam, és ráadásul húsz perccel a Galaxis útikalauz stopposoknak (110 perc) előtt ért véget, csak át kellett sétálni a Puskinba.
Szóval, lényeg a lényeg, egyhuztomban megnéztem három filmet (310 perc), az egyik szünetben ittam egy kapucsínót, a másikban meg jártam egyet a két mozi között. 5 óra 10 perc, végülis egy Wagner opera is kábé ilyen hosszú - és egy átlag magyar ennyit néz tévét. Naponta! nem is tudom, hgoy bírják, én egész belefáradtam.

Mégsem a filmekről írok ma.
Hogy miért?
Ennek 3 (három) oka van.

Máma ennyiszer hoztak ki a sodromból.

Először:
Anyukám már csütörtökön hazajöhetett volna a kórházból - már ha a kórház el nem felejtett volna mentőt hívni. Maradt péntekig. Ma is várta a mentőt. 10 óra ... dél .... 2 óra ..... 4 óra ..... a nővérke csak türelemre intette - azt is csak félvállról, érthető, sok dolga volt. Fél hétkor (18 óra 30-kor, a kurva életbe, 18.30-kor!!!!) egy ismerős látogató vitte haza anyut autóval. Még szerencse, hogy öszefutottak, akkor már esély sem volt mentőre, a betegszállító olyankor már nem jár.
Hát csak annyit kívánok annak az adminisztrátornak, aki elfelejtette megrendelni, annak a diszpécsernek aki nem adta tovább a rendelést, annak az akárkinek, akinek a lelkén szárad ez az egész elbaszott egészségügyi ellátás, hogy ő is várjon legyengülve, szédelizve két napot egy kibaszott mentőre!
De még inkább várjon a halottaskocsira. Őszintén kívánom, mindnyájan jobban járnánk.
Bocs.

Másodszor:
A Rákóczi úton gyalog mentem egyik moziból a másikba, át kellett kelnem a tulsó oldalra; hat sáv. A zöld lámpával együtt felvillant egy másik lámpa is, előbb 10, aztán 9, aztán 8 volt a kijelzőjén. Nagyon, tényleg nagyon lassan esett el a tantusz: ezek rászámolnak a gyalogosokra.
Bazdmeg, ezek ránkszámolnak!!
Van 10 másodpercünk, hogy átérjünk egy 6 (hat!) sávos úton. Jó, tudom én, hogy vannak, akik 10 sec alatt futják a 100 métert, de a kurva életbe, azoknak is van édesanyjuk aki lassabban mozog! Vagy gyerekekük, aki ahhoz már nehéz, hogy felvegyük, de annyira meg nem gyors, hogy 10 másodperc alatt át lehessen érni vele. Vagy éppen ők maguk is szenvedhetnek sportbalesetet, sántikálva nagyon megváltoznak ám a dimenziók! Ha fáj, még a klotyó is messze van, nemhogy egy hatsávos út túloldalán a járda!
Egyáltalán: ki volt az az eszement, hígagyú barom, aki ezt kitalálta??? Mert nyilván sehol nem adnak több időt az átkelésre, de ezt még így bele is villogtatni a pofánkba, hogy 10 másodperced van bazd meg, ha azon belül nem teljesíted a távot, akkor jobb is, ha már az elején lefekszel egy hetes busz alá, legalább kevesebbet szenvedsz.
Van ezeknek eszük? Rokonuk, ismerősük, aki gyalog jár? Merthogy aki ilyet kitalál, hát az soha nem jár gyalog, abban biztos vagyok.
De most komolyan: ez a város embereknek épült, nem autóknak. Értem én, hogy fejlődés meg motorizáció meg minden, de az ég szerelmére: a Földet nem robbanómotorok működtetik és nem hátsókerék meghajtással kering a pályáján. Ebben a városban úgy építenek négy emeletes házakat, hogy kiöntik az udvart betonnal és felfestik a parkolóhelyeket. Egy zárt körudvarban, egyenesen betűz a nap, nyáron olyan, mint egy nagy grillsütő. Biztos nagyon kellemes, a tojást meg a pácolt csirkecombot csak rá kell ütni a motorháztetőre, pár perc múlva kész az ebéd. Mászóka a gyerekeknek?
Pár fa, hogy legyen egy kis árnyék? ugyan már, kell a hely az autóknak. Az, hogy a növényzet hiánya miatt a lakásokban 40 fok van, hogy az autók telefüstölik a zárt udvart, az mellékes, az autójáért mindenki vállal ennyi áldozatot. Ja. Télen beteszi a lakásba, ő maga meg inkább kint alszik az udvaron, mi?
Hülyék. Sőt, ostoba, hígagyú barmok, tán még a farkuk is dízel-meghajtású. Egy lóerős dízel. Pontosabban egy ökörerős dízel
Nekünk, embereknek, Homo Sapienseknek vissza kéne venni a városunkat a Humanoid Ottocusoktól meg Dieselocosuktól.
De legalábbis kikérni magunknak, hogy még a zebrán való átkelést is az idővel való versenyfutássá züllesszék.

A harmadik:
jöttem haza, a metróban nagy kiabálást hallottam. Egy tömzsi fekete srácot fogott körbe vagy hat rendőr meg két-három jegyellenőr. A srác kiabált, hogy nem jegy, két gyerek otthon, egyedül, hagyják őt, nem jegy, az a bajuk hogy fekete, két gyerek a lakásban, elmegy metró, menni kell, nincs jegy. Magyarul kiabált, már jó ideje tarthatott a cirkusz, jó kis tömeg volt, a rendőrök arcán is látszott a tehetetlenség miatti indulat. Én bérlettel járok, de a kutya miatt mindig van jegyem is. Odamentem, átfúrtam magam a rendőr-koszorún, nyújtottam neki egyet.
-menj fel, lyukaszd ki. Tessék.-
Láttam a szemén hogy értette, rámnézett, aztán a kezemben a jegyre, egy pillanatra elhallgatott, de nem nyúlt érte. Kiabált tovább, hogy nem, ő nem jegy, gyerekek otthon, két metró elment, nem jegy, hagyják őt, néger, nem szeretik itt, nem jegy. Próbáltam mondani hogy vegye el, az övé, menjen vissza és lyukassza ki, még el is éri a következő metrót - de nem vette el, a rendőrök pedig lassan összezártak, kivül kerültem a körből és az egyik még mondta is hogy menjek onnan. Mivel nem vette el a jegyet, elmentem, mást nem nagyon tehettem. A metró is jött, én beszálltam, de nem néztem hátra, nem tudom, hogy őt engedték-e felszállni.
Egyébként én sem szeretem a bliccelőket -nekem is kevesebbet kéne fizetni, ha mindenki becsületes lenne- de most valahogy jobban örültem volna, ha az az ember kiveszi a kezemből a jegyet és felmegy kilyukasztani. Valószínűleg a rendőröknek és a jegyellenőröknek is jobb lett volna ha így oldódik meg az ügy. Kár, hogy a srác már annyira bepörgött, hogy nem tudott vagy nem akart kiszállni a ringlispílből.
Ez van.

Szar egy világ ez, az biztos.