-Jónapot kívánok! Delphi Tanár urat keresem!-
-Jónapot! Tessék, az vagyok.-
-Üdvözlöm Tanár Úr! ma délután négykor kéne vizsgáznom delphi gyakorlatból, azt szeretném kérni, hogy elhalaszthassam két héttel.-
-Miért?-
-Tudja ...khm ... szóval kicsit későn kezdtem készülni a vizsgára és ebből a tárgyból nem akarok kettessel éppenhogy átcsúszni....-
(hosszú, elég hosszú csend...)
-Értem. Ez elég dícséretes. Akkor mikor is tudna jönni vizsgázni?-
-Két hét múlva, a legközelebbire.-
-Rendben, várom. Viszonthallásra.-
-Ööööö Köszönöm szépen. Viszonthallásra.-

Nno, hát valahogy így kell intézni a dolgokat :-)))
Elképesztő, milyen pimaszul rámenős tudok lenni :-)))
Egyébként nem loptam a napot, délután -bár majd összeestem a hőségben és kábé úgy mozogtam, mint egy nyugdíjas csiga- de bementem a suliba és gyakorolgattam. Pakolászgattam a gombokat meg csekk-bokszokat, tényleg zseniális dolog ez a delphi.
Még a végén alkalmazásfejlesztő leszek?

Este megnéztük a Tangó és tulipánt. Kedves kis film, nincs benne semmi különös, egy aranyos kis vígjáték. Elsősorban Bruno Ganz miatt akartam megnézni, Hitlerként nagyon jól játszott, kíváncsi voltam rá másféle szerepben is. Jó volt - bár kétségtelen, hogy ez a szerep nem igényelt olyan kvalitásokat mint Hitleré.
De tényleg bájos, derűs film, egy csinos, negyvenes háziaszonyról szól, aki egy kiránduláson lemarad a buszról - és úgy megcsömörlik a folyton zsörtölődő és a telefonban ordibáló férjétől, hogy gondolja kivesz egy kis szabadságot és elutazik Velencébe. Velence elég sok ember számára az álmok városa, hát egy filmet is ki kell használni turistacsalogatónak - gondolnánk. De nem, annyit látunk csak az Adria Királynőjéből amennyi a történet megértéséhez kell (a Szent Márk teret például a főszereplő napszemüvegében tükröződve). A sztori jobbára a benszülöttek -vagy odasodródottak- lakásában, boltjaiban, a málló vakolatú, penészes falú, csőrepedéses Velencében játszódik és azok a fura figurák adják össze, akikkel Rosalda megismerkedik: egy frusztrált , szingli masszőrnő, a B.G. alakította kesernyés-fanyar, különös, tartózkodó nyelven beszélő pincér meg az ő unokája, az unoka mamája, továbbá egy kétballábas vízvezeték szerelő aki magándetektívet játszik és az én kedvencem, az anarchista vén kertész, aki kizavarja az olyan vevőt a boltjából amelyik nem érti meg, hogy minden alkalomra másféle virágot illik vinni.
Hálistennek az érzelgősséget is inkább némi öniróniával és olaszos temperamentummal váltják ki - persze van a filmben romantika, de nem idegesítő mennyiségben. Tényleg inkább a defektes, de mégis nagyon szerethető és életszagú karakterek körül forog a történet - hálistennek.
Nagyon kedves az egész, pont arra való, hogy egy matekszigorlatot kipihenjen az ember lánya.


A jegy mellé kaptunk egy kupon-füzetet a moziünnepre, úgyhogy péntekre már meg is vettem a jegyet a Galaxis útikalauz stopposoknakra - 320 Ft-ért. 10 ilyen kupon van a füzetkében, szombaton délután és este is moziba megyünk, de vasárnap is korán végzek a másodállásban és este még megnézünk valamit.
Remélem, hogy az Útikalauzból nem valami gyalogkakukkos - palacsintasütővel püfölős - helyzetkomikumos - szirupos - csókolózós - fára (akarommondani kisbolygóra) feltekeredős halivúdi vackot csináltak.