:-) Szépjóestét!
Kicsit hosszúra nyúlt ez a mai nap - na nem mintha nem lennék hozzászokva a másfél műszakhoz plusz három órányi utazáshoz. Még szerencse, hogy ennek felét bringával tehetem meg, különben már rég a temetőben lennék.
Egyszer valamelyik notabilitásunk (na jó, szóval sztárunk) mesélt egy történetet valami rádiós tóksóban.
Egy kedves, halkszavú titkárnőről volt szó. Mindig nyájas, mindig kosztüm, mindig frissen frizőrözve, mindig hibátlan gyöngyházszínű körömlakk és soha egyetlen indulatszó el nem hagyta a finom metszésú, pasztellszínű rúzzsal festett ajkát. Szóval egy nett kis nő. Volt valami kisebb volumenú főnökféleség is, akit mindenki nagyon utált. De tényleg mindenki hideglelést kapott tőle, áskálódós, rosszindulatú pondró volt a pasi, ha bejött az irodába, mindenki menekült - a titkárnő kivételével, elvégre is ő nem tehette, neki ott kellett tartózkodni. Ilyenkor -mármint amikor a közutálatnak örvendő félfőnök megjelent- a nő mindig elővett egy kis noteszt, írt bele pár szót, becsukta, betette az egyik fiókba, bezárta a fiókot és dolgozott tovább úgy, ahogy egyébként is: pontosan, precizen, nyájas mosollyal a diszkréten púderozott arcán.
Egyszer szabadságra ment a titkárnő, kerestek valamit, fel kellett túrni az irattartókat és a fiókokat - valakinek a kezébe akadt a kis notesz, aminek a létezéséről addigra már mindenki tudott és amit soha senki nem olvasott, amiről el sem tudták képzelni, hogy miket írhat bele mindig csak olyankor, amikor a közutálatnak örvendő félfő...... de ezt már mondtam.
Szóval, ilyen mondatokkal volt sűrűn teleírva a notesz:
Aredveskurvaaanyádterohadtstrici!!
Megintnemmostadmegatöködtehúgyszagúhájpacni!!!
Dögölnélmegtefingszagúgecigombóc!!!
és így tovább és így tovább, szinte ismétlés nélkül, oldalakon keresztül.
Hát kérem, én máma elhatároztam, hogy veszek egy ilyen kis noteszt magamnak. Olyat szeretnék ami borvörös selyembe van kötve és kis lakattal záródik -lehetőleg szív alakúval- és amit aranyozott kulcsocskával lehet kinyitni.
Mégiscsak meg kéne kímélni a blogomat attól, hogy telesikoltozzam - a francba!
Kicsit hosszúra nyúlt ez a mai nap - na nem mintha nem lennék hozzászokva a másfél műszakhoz plusz három órányi utazáshoz. Még szerencse, hogy ennek felét bringával tehetem meg, különben már rég a temetőben lennék.
Egyszer valamelyik notabilitásunk (na jó, szóval sztárunk) mesélt egy történetet valami rádiós tóksóban.
Egy kedves, halkszavú titkárnőről volt szó. Mindig nyájas, mindig kosztüm, mindig frissen frizőrözve, mindig hibátlan gyöngyházszínű körömlakk és soha egyetlen indulatszó el nem hagyta a finom metszésú, pasztellszínű rúzzsal festett ajkát. Szóval egy nett kis nő. Volt valami kisebb volumenú főnökféleség is, akit mindenki nagyon utált. De tényleg mindenki hideglelést kapott tőle, áskálódós, rosszindulatú pondró volt a pasi, ha bejött az irodába, mindenki menekült - a titkárnő kivételével, elvégre is ő nem tehette, neki ott kellett tartózkodni. Ilyenkor -mármint amikor a közutálatnak örvendő félfőnök megjelent- a nő mindig elővett egy kis noteszt, írt bele pár szót, becsukta, betette az egyik fiókba, bezárta a fiókot és dolgozott tovább úgy, ahogy egyébként is: pontosan, precizen, nyájas mosollyal a diszkréten púderozott arcán.
Egyszer szabadságra ment a titkárnő, kerestek valamit, fel kellett túrni az irattartókat és a fiókokat - valakinek a kezébe akadt a kis notesz, aminek a létezéséről addigra már mindenki tudott és amit soha senki nem olvasott, amiről el sem tudták képzelni, hogy miket írhat bele mindig csak olyankor, amikor a közutálatnak örvendő félfő...... de ezt már mondtam.
Szóval, ilyen mondatokkal volt sűrűn teleírva a notesz:
Aredveskurvaaanyádterohadtstrici!!
Megintnemmostadmegatöködtehúgyszagúhájpacni!!!
Dögölnélmegtefingszagúgecigombóc!!!
és így tovább és így tovább, szinte ismétlés nélkül, oldalakon keresztül.
Hát kérem, én máma elhatároztam, hogy veszek egy ilyen kis noteszt magamnak. Olyat szeretnék ami borvörös selyembe van kötve és kis lakattal záródik -lehetőleg szív alakúval- és amit aranyozott kulcsocskával lehet kinyitni.
Mégiscsak meg kéne kímélni a blogomat attól, hogy telesikoltozzam - a francba!
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home