:-)) Még nincs ám vége, máma nagyon formában vagyok ám!!
Szóval a tegnapi Gyurcsány-Orbán vita.
Én csak rádión hallgattam (még mindig nincs tévém, és azt hiszem, már nem is lesz soha) a vitát és eleinte az volt az érzésem, hogy egy roppant nyeregben lévő és magabiztos Orbán hengerli le a kissé megszeppent Gyurcsányt. Aztán a miniszterelnök magára talált, Orábn egyre idegesebb lett, heherészett. Aztán jött a lakástámogatás és Gyurcsány bizony -szerintem legalábbis- alulmaradt, nem volt felkészülve Orábánnak arra a demagóg hozzáállásra, miszerint harmincmilliós hitelt átlag kisemberek vesznek fel, akik nagyon is megérdemlik az évi sokszázezres kamattámogatást. A nyugdíjnál is, Gyurcsány hiába jelentette ki, hogy ez a kedvenc témája, nem tudott eég meggyőzően rávilágítani arra a szemétségre, hogy az Orbán kormány majd' négy évig szinte semmit nem emelt a nyugdíjasoknak, a választások előtt három hónappal viszont -tipikus válsztási osztogató politikát folytatva- odaadta avalóban addig soha nem látott mértékű emelést. Szóval ettől kezdve Gyurcsány megint mintha elbátortalanadott volna, legalábbis visszavonulót fújt az elején felvett, objektív és adatokra támaszkodó vitastílusától.
Szóval -Orbán fóbiám ide vagy oda- úgy éreztem, hogy egy hajszállal ugyan, de Orbán nyújtotta azt a magabiztosabb, megfontoltabb politikusi arculatot, ami -minden szakértő szerint legalábbis- az emberekben érzelmi nyomot fog hagyni és a választásnál az itt kialakult képre emlékezve ikszelhetnek.
Aztán reggel beszélgettünk a barátnőmmel, aki tévén látta a vitát. ő azt mondta, hogy Gyurcsány egy nyugodtan, kényelmesen beszélgető ember benyomását keltette, Orbán meg idegesen előredölt, remegett a keze, hantázott.
Na jó, a hantázás nekem is átjött, de azt tényleg nem mindenki veszi észre, szóval most maradjunk csak a benyomásoknál, amivel a két személyiség az emberekre hathat.
Szóval nagyon meglepődtem a barátnőm véleményén, mert én semmi idegességet nem éreztem Orbánon, sőt, meglepődve állapítottam meg, hogy nem jöttek be azok a találgatások miszerint az évek óta csak naggyűléseken szónokló és magát a tömeggel ünnepeltető Orbán elfelejtett volna vitatkozni. Hát kérem, jelentem, szerintem nem felejtett el vitatkozni, sőt, nagyon is jó érveléssel adja el a demagógiáját.
Úgyhogy jó lesz a szociknak felkötni a gatyát. Meg nekünk, választópolgároknak is érdemes lesz kicsit utánanézni a dolgoknak, hacsak jövőre nem akarunk egy populista kormányt a nyakunkba, aki a négy évig semmi, választás előtt majd 20 % emelést négy év nyugdíjnövekményének tudja eladni nekünk.
Szóval a tegnapi Gyurcsány-Orbán vita.
Én csak rádión hallgattam (még mindig nincs tévém, és azt hiszem, már nem is lesz soha) a vitát és eleinte az volt az érzésem, hogy egy roppant nyeregben lévő és magabiztos Orbán hengerli le a kissé megszeppent Gyurcsányt. Aztán a miniszterelnök magára talált, Orábn egyre idegesebb lett, heherészett. Aztán jött a lakástámogatás és Gyurcsány bizony -szerintem legalábbis- alulmaradt, nem volt felkészülve Orábánnak arra a demagóg hozzáállásra, miszerint harmincmilliós hitelt átlag kisemberek vesznek fel, akik nagyon is megérdemlik az évi sokszázezres kamattámogatást. A nyugdíjnál is, Gyurcsány hiába jelentette ki, hogy ez a kedvenc témája, nem tudott eég meggyőzően rávilágítani arra a szemétségre, hogy az Orbán kormány majd' négy évig szinte semmit nem emelt a nyugdíjasoknak, a választások előtt három hónappal viszont -tipikus válsztási osztogató politikát folytatva- odaadta avalóban addig soha nem látott mértékű emelést. Szóval ettől kezdve Gyurcsány megint mintha elbátortalanadott volna, legalábbis visszavonulót fújt az elején felvett, objektív és adatokra támaszkodó vitastílusától.
Szóval -Orbán fóbiám ide vagy oda- úgy éreztem, hogy egy hajszállal ugyan, de Orbán nyújtotta azt a magabiztosabb, megfontoltabb politikusi arculatot, ami -minden szakértő szerint legalábbis- az emberekben érzelmi nyomot fog hagyni és a választásnál az itt kialakult képre emlékezve ikszelhetnek.
Aztán reggel beszélgettünk a barátnőmmel, aki tévén látta a vitát. ő azt mondta, hogy Gyurcsány egy nyugodtan, kényelmesen beszélgető ember benyomását keltette, Orbán meg idegesen előredölt, remegett a keze, hantázott.
Na jó, a hantázás nekem is átjött, de azt tényleg nem mindenki veszi észre, szóval most maradjunk csak a benyomásoknál, amivel a két személyiség az emberekre hathat.
Szóval nagyon meglepődtem a barátnőm véleményén, mert én semmi idegességet nem éreztem Orbánon, sőt, meglepődve állapítottam meg, hogy nem jöttek be azok a találgatások miszerint az évek óta csak naggyűléseken szónokló és magát a tömeggel ünnepeltető Orbán elfelejtett volna vitatkozni. Hát kérem, jelentem, szerintem nem felejtett el vitatkozni, sőt, nagyon is jó érveléssel adja el a demagógiáját.
Úgyhogy jó lesz a szociknak felkötni a gatyát. Meg nekünk, választópolgároknak is érdemes lesz kicsit utánanézni a dolgoknak, hacsak jövőre nem akarunk egy populista kormányt a nyakunkba, aki a négy évig semmi, választás előtt majd 20 % emelést négy év nyugdíjnövekményének tudja eladni nekünk.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home