Brünnhilde szikláján

Valló világ

2005/07/11

:-) Szépjónapot!
Dörög az ég, lóg az eső lába, a levegő meg olyan mintha ólomból lenne.

De ez még mind nem elég. Kekec Asszonyság visszajött szabadságról. A múlt hetem munka szempontjából olyan könnyű és hatékony volt, tényleg jókat dolgoztam, élveztem a munkát.
Most meg?? A szemem alatt már remeg a bőr, pedig ma még alig csináltam értelmes dolgot.
Igaziból most jövök rá, hogy Kekec Asszonyság és Cuppancs Kisasszony is energiavámpírok. Én nem hiszek az ezotériában, tényleg nem hiszek, de semmi más józan ésszel felfogható okot nem tudok elképzelni arra, hogy ha a két nő közül bármelyiket meglátom, az idegeim azonnal vékonyodni és borzolódni kezdenek és minden erőmre szükség van, hogy sikoltozni ne kezdjek.
Ebben az a borzasztó, hogy tulajdonképpen semmi igazán rosszat vagy gonoszat nem csinálnak, egyszerűen csak léteznek - és egy szobában kell velük tartózkodni.
Rémes, komolyan mondom, ilyenkor teljesen kétségbe tudok esni: hát ennyire idegbeteg roncs vagyok, hogy két ártalmatlan -ráadásul még viszonylag halkszavú, a külsőségekre és az udvariasságra is sokat adó- nőszemély így ki tud készíteni?
És a jelek szerint ki tud.
Mintha valami ragacsos hínár fojtogatna, rátelepszenek az agyamra, szívják az agyi hullámaimat, markolásszák a szívemet és ragacsos nyállal tömik el a vérereimet. Az idegeimet keretre feszítik és gyantázatlan, műanyag lószőrutánzatból készült vonót huzigálnak rajta és még tapsikolnak is a saját macskazenéjükhöz.

Menj már ebédelni, basszus, húzzál már el, dolgom van!!!!