:-)) Szépjóestét!!
A péntekben azt imádom a legjobban, hogy másnap szombat következik és nem kell korán kelni - tehát nyugodtan, lelkiismeretfurdalás nélkül bele lehet nézni az éjszakába. Egy pohár borral, vagy egy jó könnyvvel a kézben, vagy hancúrkodva, kinek mi jut és kinek hogy tetszik. Pénteken a munkanap is rövidebb, kényelmesen lehet vásárolgatni a piacon, nézelődni, kiválasztani a leghamvasabb barackot, a legzsengébb tököt, a legpirosabbra érett lecsópaprikát.
Szeretem a péntekeket.

Más:
nagyon jólesett a masszázs. Teljes testre kértem, nyirokereket is masszíroztak. Iszonyúan fájt a bal combom belső oldalán futó nyirokér, ez is egy jelzés, hogy változtatni kell az életmódomon.
A végén a masszőr megjegyezte, hogy észrevehető rajtam, hogy jógázom - vagy legalábbis régebben jógáztam. Kérdem miért, és mit válaszolt, na mit??
Első hallásra kicsit tán furcsának tűnhet, de valami olyasmit, hogy a legtöbb ember masszírozás közben olyan, mint a kiéheztetett csecsemő, aki iszonyú mohón esik neki a didinek. Én meg valahogy úgy viselkedek, mint akit jól tartanak és nyugodt, mert úgyis tudja, hogy megkapja amire szüksége van.
Nem ábrándítottam ki, hogy egyáltalán nem vagyok jól tartva és nem is úgy néz ki az életem, hogy valaha is megkapnám "ami jár nekem". A derűs, az életével megelégedett habitusom is inkább csak póz, aki egy kis időt szán rá, az simán begyakorolhatja a tükör előtt. Igaz, jóval több munkával és önfegyelemmel azt is meg lehet(ne) tanulni, hogy az ember ne legyen mohó.
De azért kicsit tűnődtem a hallottakon és végül arra következtetésre jutottam, hogy a félelmeim -egyelőre legalábbis- nem váltak valóra: nem abból töltekezem, hogy elszívom mások életkedvét.
Magyarul: nem vagyok energiavámpír!!!!
Legalábbis egyelőre még nem.
Mindent elkövetek, hogy ne is legyek.