:-) Szépjóestét!
Az történt, hogy bevásárlás közben, a Lehelen tarkón vágott az álmosság. Semmi szelídség, semmi álompillangó szállt a szememre meg ehhez hasonlók; gumikalapáccsal bumm, majdnem orra buktam. Annyi erőm volt csak, hogy levánszorogjak a metróba, be se vásároltam, nem bírtam volna cipekedni. Négyre értem haza és eldőltem mint egy zsák - még összegömbölyödni sem volt időm, elaludtam mint a tej.
Ez van.

Más:
Olvasgatom az MHO Sólyom Lászlóval készült interjúját.
Hm. Hmhm.
Ha ez mind igaz és őszinte, akkor sikerült a szükségből erényt kovácsolnunk és lesz egy jó elnökünk.
Remélem legalábbis hogy lesz egy jó elnökünk.


Arra most bővebben nem térnék ki, hogy mennyire taszított a szocik dicshimnusza, amivel Mádlt búcsúztatták. Annyit tettek egymásnak keresztbe amenyit csak bírtak, hát valahogy nagyon őszintétlennek tűnik ez nekem

Nagyonmás:
(Sólyomról olvasgatva) a NOL-on bukkantam erre a cikkre .
Tipikus példája annak, amikor Egyik "Újságíró" HüPi hüpiségekről beszélget a Másik "Színésznő" HüPivel.
Komolyan, ha ilyeneket olvasok, mindig szégyellem hogy nő vagyok. Merthogy az újságíró érzi az 'értelmiségi létéből fakadó' elvárásokat és kicsit próbál úgy tenni, mintha lenézné a csípőméretével hódító színésznőcskét, de igaziból reszket a szája széle az irígységtől, amiért a másik megengedheti magának hogy hisztis legyen. Mindezt a nyálas, ragacsos gusztustalanságot egy tizenkettő-egy-tucat filmecske ürügyén tálalják elibénk.
Csak tudnám, hogy mindez mit keres a népszabóban?

Most pedi megyek vissza gömbölyödni :-))
(Azért nem olyan vidám dolog ám ez. Ahogy visszolvasom a blogot, úgy tűnik, mintha mást sem csinálnék mint dolgozok, alszom, dolgozok, eszek, dolgozok, alszom. Nem túl szívderítő távlatok.)