:-) Szépjóestét!
:-(((((
Úgy érzem magam, ahogy egy hanyatt fordított teknős érezheti.
Leolvadt rólam a páncél, mindennek és mindenkinek ki vagyok szolgáltatva - legfőképpen a saját túlzott érzékenységemnek és elvékonyodott idegeimnek.


Pedig próbálkozom, bizisten próbálkozom csupa szép és jó dologra gondolni!
Délben például ezt írtam a Konyhába

"Bodzalekvár szederrel
A hétvégén sehol nem dolgozom, wowwww!
Kirándulni megyek, kis kosárkával a karomon, pont mint Piroska :-))
Indulásnál lesz a kosárban debreceni, puha kenyér, csipős paprika, hagyma, paradicsom, termoszban fröccs. Útközben valahol megállunk és tüzet rakunk, azon megsütjük a kolbászt meg a hagymát.
Visszafelé jövet tele szedem a kosarat bodzabogyóval és szederrel. A bodzabogyó egyszerű, elég ha egy jó nagy bodzabokrot találok és már van is egy kosár feketére érett bodzabogyóm.
A szeder nehezebb ügy, mert a vad szeder sűrűn nő és iszonyú horgas tüskéi vannak. Egy ilyen kirándulás után nincs rajtam egy tenyérnyi bőrfelület ami ne lenne összekarmolva és felvérezve. De megéri, mert nagyon-nagyon finom a bodzalekvár.
Úgy készül, hogy a bodzabogyókat gyorsan átmosom, jól lecsepegtetem. Leszemezni nem kell, mert úgyis átpasszírozom. Kis lyukú szitán kell átnyomni hogy a magok ne kerüljenek bele a gyümölcsvelőbe. Literenként kerül bele egy citrom leve és reszelt héja és 20 dkg cukor. Lehet több cukrot is, ha valaki édesen szereti. Vastag fenekű lábasban, lassú tűzön kell forralni és közben folymatosan kevergetni. Szutyorog, néha fröcsköl is, de érdemes jó sűrűre főzni - már persze ha valaki kenyérre kenhető lekvárt akar. Ha nem, ha csak fagyira vagy pudingra való gyümölcsöntetet szeretnénk, akkor hígabbra is lehet hagyni.
Amikor a lekvárunk a kellő sűrűségűre forrt, akkor kerül bele pár marék szeder. Csak úgy egészben, az benne a guszta, hogy a sűrű lekvárban a kanalunkba akad egy-egy szem szeder. Ezt már csak annyi ideig kell főzni amig egyet rottyan, utána azon forrón tisztára mosott üvegekbe kell tölteni. Én az üvegeket kimosás után ecetes vízzel szoktam kiöblíteni és hosszú nyelű kanállal merem bele a lekvárt. Az üvegeket színig kell tölteni, hogy lezárás után ne maradjon benne levegő. A tele üvegre simítok egy darab celofánt, arra hintek egy csipet szalicilt és úgy csavarom rá a kupakot. Fél percre fejjel lefelé fordítom a lezárt üveget, lehet hallani ahogy szusszan egyet az üvegből távozó forró levegő. Amikor visszafordítom, akkor a hőkülönbség miatt keletkező vákum légmentesen lezárja az üveget. Egy fotelt ócska törölközőkkel ki  szoktam bélelni és ebbe ültetem a forró lekvárral teli üvegeket, majd néhány pléddel jó szorosan beburkolom. Ezt hívják szárazdunsztnak, ősanyáink még az ágyba rakták be a dunsztos üvegeket, dunnákkal takargatták be és ott is hagyták másnapig. De én az ágyat másra használom, már ha egy mód van rá :-))
Az így készült lekvárt lehet kenyérre kenni, palacsintába vagy süteménybe tölteni, de lehet joghurtba keverni, fagyira, pudingra önteni. Az elkészítése pedig kellemes nyári szórakozás, jóízű kirándulás kell hozzá."

De még ez sem segít.

Pedig tényleg nem dolgozom a hétvégén, tényleg szalonnát fogok sütni, tényleg kirándulni fogok, tényleg jól fogom magam érezni ... de most csak arra tudok gondolni hogy fáj, fáj, az egész élet fáj és minden szó fáj és csendet akarok és nyugalmat akarok és aludni akarok és nem akarok gondolni semmire és nem akarok alkalmazkodni senkihez és legeslegfőképpen nem akarok felelőséget érezni semmi és senki iránt.