:-)) Szépjóestét!
Máma cserben hagyott a bringám. Beérni még éppen beértem vele, de haza már nem jutottam; leeresztett a hátsó. Szerszám nem volt nálam, kétszáz méterenként pumpálni kellett. A végén meguntam, felhívtam a teleötöt hogy küldjenek értem egy olyan kocsit, amibe bringástul beférek. A diszpécser kis türelmet kért és fél perc múlva közölte, hogy nekik ugyan nincs most kombijuk, de a főtaxitól jön egy autó, 10 perc múlva ott lesz. Ott is volt, egy csodaszép merci, a taxis lehajtogatta a hátsó üléseket és papírzsepkendővel fogta a bringám, úgy tette be :-)) De hazaértem időben és nem is került sokba, borravalóval együtt kétezerbe.
Így mulat egy magyar úrhölgy!
Viszont megérdemlem - szerintem legalábbis.
A bringát holnap viszem a szerelőhöz, a küllőket is ki kell cserélni, hát akkor kicserélik a belsőt is.

Egyébként azért volt olyan sürgős a hazajutás, mert moziba akartam menni: Szex, szerelem, olaszok megy a Puskinban.

Azért akartam megnézni, mert a rendező (és a főszereplő színésznő) másik filmje, a Tangó és tulipán is nagyon tetszett.
A cím kissé hatásvadász, de a film aranyos, szórakoztató vígjáték. Nagyon jópofa poénok vannak benne és teljesen más stílus, mint amit halivúdban neveznek romantikus vígjátéknak. A poénok életszagúak, váratlanul jönnek és nem lehet őket előre kiszámítani. Persze, hogy a film címénél maradjak, a szederlekvár felhasználásának egész érdekes módjával ismerkedhet meg a néző. Előre szólok, nem a palacsintára kell kenni! Éppen most érik a szeder, jövő héten megyek és szedek egy kosárral. Nehogy már ne legyen itthon szederlekvár ha netán úgy jön ki a lépés, hogy szükség lesz rá :-))

Eddig még soha nem főztem szederlekvárt, csak a bodzabogyóból készült dzsembe dobtam pár marékkal de itt az ideje, hogy kipróbáljam milyen az :-))
De a receptet majd holnap. Kissé le vagyok amortizálva, holnap kezdődik a harmadik megszakítás nélkül végigdolgozott hetem.