:-) Szépjóestét!
Kicsit már jobban vagyok. Reggel komolyan szédültem, az egész délelőttöm azzal telt, hogy óvatosan, a folyosó falának támaszkodva közlekedtem és az asztalnál is arra koncentráltam hogy félre ne dőljek. Komolyan nagyon rosszul voltam. Délután három lehetőségem volt, egy kéne, egy szeretném és egy javallott opció:
-kellett volna csinálnom méréstechnika házit,
-szerettem volna kimenni az arc-kiállításra és
-erősen javallott volt hazamenni és lefeküdni.

Ez utóbbit választottam, útközben vettem egy kiló sárgabarackot, egy kiló őszibarackot, egy kiló mariska barackot, egy kiló kopasz barackot, a kedvenc kávézóm messze elkerültem, nehogy a méregerős brazil kávé kiverje a szememből az álmot. Nemrég ébredtem, de már megyek is vissza a takaró alá. A blognak nagyon rosszat tesz ez a hétvégi alvókúra, de a szépségemnek használ, úgyhogy bocs.
Arról nem beszélve, hogy már nem szédülök.

Más:
útbaejtettem még az egyik leghíresebb magyar húsipari vállalat szaküzletét is és a holnapi nyársaláshoz beszereztem egy csomag debrecenit. Ez az utolsó próbálkozásom, ha ezek a kolbászkák is sózott húsos szójapüréből készülnek, feladom és maradok a szalonnánál vagy a csirkemellből készült rablóhúsnál.
Nem értem, komolyan nem értem a magyar élelmiszeripart. Minden termelő sír mert túltermelési válság van, nem fogy a tej, nem fogy a hús, nincs piaca az almának. Velünk meg etetik a fél perc alatt összelottyadó virsliket, a növényi zsiradékból készült, műanyag tejesláda ízű sajtokat, a frissfölnek nevezett majomondót, itatják a 12%-os almalét ami olyan savas, hogy vízkövet lehet vele oldani. Brrr!!!
Kérem, léccci, holnap úúúgy szeretnék enni egy pár jó debrecenit, olyat, ami szaftos, ami roppan a fogam alatt, aminek nem az ízfokozó, hanem a szabad tűz kesernyés füstje adja meg az aromáját.