:-) Szépjóestét!
Máma kifejezetten er0tikus élményem volt a 6-os villamoson ....
Hiába a délutáni csúcsforgalom, a félpercenként közlekedő villamoson azonnal volt ülőhely. Kényelmesen elfészkelődtem és mielőtt a könyvem elővettem volna, még a vállamra borítottam egy könnyű kendőt mert pont fölöttem volt a légkondicionáló kivezetése és én nem akartam megfázni a hűvös légáramban. A táskámat felakasztottam a táskatartóra, az alkaromat megtámasztottam a könyöklőn, keresztbe dobtam a lábam és a térdemre fektettem a könyvet. Imádok villamoson olvasni, jól van világítva, nem rángat, nem döcög, majdnem olyan kényelmes, mintha az ágyamban ülnék a hátam mögé tűrt párnáknak támaszkodva. Alig merültem bele a könyvbe (Vámos Miklós Apák könyve, jobbat vártam, de azért tűrhető) amikor megcsapta az orrom az illat. Az öblítővel kevert, fanyar, karakteres borotvaszesz illata. Hmmm, a legszekszisebb férfiszag! Tavasz illatú öblítő, valami citrusos-levendulás illatkölteménnyel, imádom. A pasi (sőt, Pasi!!) leült velem szemben, elővett egy sportújságot. Ki már nem nyitotta, csak tartotta térdén és közben a lábam bámulta. Még titkolni sem próbálta, nem az újság mögül sunyított ki, nem, dehogyis. A héten már harmadszor ült le velem szemben és egyetlen pillanatra le nem vette a szemét a lábamról - pontosabban a bokámról. Ma ugyanis nem volt szerencséje, a multkori mini után ma hosszú szoknyát viseltem, alig látszott valami a lábamból. Nna, ezen könnyen segítünk, megcserélem a lábam. No nem, hapsikám, nem, ennyire azért nem vagyok egyszerű! Nem fog felcsúszni a szoknyám, hiába reménykedsz, ilyen ócska trükkökért fordulj a plázacicákhoz. Én lábcsere közben kissé fel és oldalt csúszok az ülésen és a mozdulatnak hála a combomon megfeszül a vékony anyag. A pillekönnyű indiai vászon teljesen rámsimult, az anyagon keresztül nem csak a harisnyatartó csatját, de a harisnya mintáit is tisztán lehetett látni. A sportújság alig hallhatóan megzizzent. Hát igen, semmi váratlan nem történt, ettől a látványtól nem csak levendulakölnis keze szokott megremegni. Csak éppen ezt eddig még mindig csak láttam, de soha nem hallottam. Az ilyen puhán suhanó villamoson a leghalkabb sóhaj is visszhangot ver, hát még egy reszkető újság! Zavarában belebújt a tegnapi meccs elemzésébe, de a következő megállónál mégis összehajtotta, felállt és átadta a helyét egy idős hölgynek. Állt fölöttem, bámult bele az ölembe. Egészen meghatott ez a leplzetlen csodálat. Ha még három megállót marad, akkor felnézek és rámosolygok. Illetve dehogy három, hol is járunk? Olyan halkan jár ez a villamos, szinte észre sem lehet venni hogy mikor áll és mikor indul. Szóval mégis jó lesz, a harmadik megállónál rámosolygok .....

....képzeltem én, miközben éppen a harmadik villamos csörömpölt el úgy, hogy nem fértem fel rá. Aztán amikor már felfértem, abban sem volt köszönet. A hátam egy óriási pocakhoz nyomódott, oldalról egy könyök fúródott a derekamba, másik oldalról egy kapaszkodó támasztott ki, szemből meg egy óriási hátizsák. A csatja éppen a mellembe nyomódott. Ekkora csatot én eddig még csak derékszíjakon láttam, majdnem tenyérnyi széles fémcsat volt, éles peremmel és felkunkorodó bőrnyelvvel. A rossebbe! Egyet fékez a villamos, ez a hátizsákos pasi rámdől, a csat meg egyszerűen kersztül fog szúrni. De legalábbis megsebzi a mellem. Értem már, hogy miért szeretik a nők a vastag szivacsbetétes melltartókat! Pont az ilyen kurva hátizsákok ellen védenek. Próbáltam hátralépni, de mögöttem a pocak mozdíthatatlan, oda van gyökerezve a villamos padlójához. A menekülő ösztön azért mégiscsak bennem van és mivel a lábam én se mozdíthatom, hát a felsőtestemmel próbálok hátradőlni. A gerincem megfeszül, a derekam rágömbölyödik az óriási pocakra, a lapockám a párnás férfimellekhez nyomódik. A nyakam mereven tartom, azt már mégsem vállalom be, hogy még a fejem is egy vadidegen férfi vállára hajtsam. Elég kényelmetlen testhelyzet, de legalább attól a veszélytől megmenekültem, hogy egy váratlan döccenőnél a csat letépje a mellbimbómat. Még szerencse hogy jógázom, kilélegez, belélegez, kilélegez, beléle..... phúúú, basszus, a tömegben elengedett békegalamb minden levegőt kiszorít a tüdőmből, visszatartom a lélegzetem, még bírom, már csak egy megálló a nyugatiig, azt már akkor is kibírom, ha megfeszítenek. Ami tulajdonképpen éppen történik velem. Mármint a megfeszítés. A hasizmaim már remegnek, a nyakam rögtön görcsbeáll, az államban csomóba ugranak az izmok. Legalább ezt is tudom. Mármint hogy az államban is vannak izmok. Szerencsére mielőtt elájulnék visítva fékez a villamos, majd nagy döccenéssel megáll. A lépcsőn kis híján lesodor a tömeg. Amennyire tudok, félreállok, pihegek.
Ezt megúsztam.
Az óriáscsat nem tépte le a mellem, nem lépett a lábamra senki, én sem léptem senkinek a lábára. Azt is remélem, hogy a pocakos nem használta ki a helyzetet és nem ejakulált a kabátomra. Volt már olyan. Mondjuk, még mindig jobb, mintha valaki egy váratlan fékezésnél tűsarkúval a lábamra lép. Nemrégiben történt olyan, egy fékezésnél lendületet kapott tűsarok kitépett egy darabot az egyik lábujjamból. A kabátot legalább ki lehet mosni és az nem is fáj. Mármint a kabátnak nem fáj.
No, mindegy.
Gyűjtök egy kis erőt ls nekiindulok a metrónak.