:-) Szépjóestét!
Ki vagyok csavarva, máma kis sem tudtam szállni az ekszellből; egész nap statisztikákat bogarásztam és grafikonokat csicsáztam.
El vagyok szörnyedve azon, hogy súlyos döntéseket micsoda utolsó pillanatban összeszedett -és ennek megfelelően nem kellően ellenőrzött- információk alapján hoznak meg felelősségteljesnek gondolt emberek. Tényleg szörnyű! A döntés jószerivel már megszületett és engem -meg gondolom, még néhány hozzám haosnlót- csakmost ugráltatnak, hogy nézzek utána ennek vagy annak az adatnak.
Hagyjuk.
Ma a várt kistherautónyi akta helyett jött 60 db vékonyka dosszié madzaggal átkötve és egy telefon, hogy jajj, mennyi probléma, jajj, a vincseszter is elromlott, jajj, meg a kolléganő is beteg, meg egyébként is jajjj, a többi csak hétfőre.
Uhhh.
Kilélegez ... belélegez ... ki ... be ...
Csak két kérdésem van amit sajnos nem tehetek fel és amitől komolyan tartok, hogy a főnököm sem fogja megkérdezni:
- ha látja, hogy nem tud összerakni 2000 aktát a megbeszélt határidőre, akkor miért nem mondja vissza legalább a teherautót? Miért hagyja, hogy egy doboznyi papírért odamenjen egy akkora kocsi???!!!
- vajon komolyan gondolja-e, hogy az elmúlt két évben el nem végzett munkát be tudja pótolni egyetlen hétvége alatt?
Ráadásul fél óra múlva felhívott, hgoy diktáljam be neki az átadott akták számait, mert elfelejtette magának felírni.
Tényleg nem tudom kezelni az ilyen embereket. Pofátlan, lekiismeretlen, lusta, de közben szélesen vigyorog, szinte elcseppen a tisztelettől és mesterien beszél mellé - a hátam mögött pedig panaszkodik, hogy milyen kurtán-furcsán beszélek vele, mennyire udvariatlan vagyok és mennyire nincs bennem tisztelet.
Uhhh.
És ilyen nulla emberek dönthetnek emberek sorsáról, komolyan, kinyílik a zsebemben a bicska.

Más:
ha valaki volt, mesélhetne a bringás napról.
Nagyon utálok már esténként dolgozni.