Máma meg akartuk nézni a Még mindig lakótársat keresünk-et és olyat láttam, amit még soha: ki volt írva, hogy az előadásra minden jegy elkelt. Szép kis pofára esés volt, éppen csak mostanában kezdtem rászokni a hirtelen felindulásból elkövetett mozizásra, eddig mindig előre megrendeltem vag ymegvettem a jegyet.
Mondjuk, az elmaradt mozi még nem olyan nagy tragédia, de film helyett az előzőleg kissé bepezsgőzött barátném lelkét kellett ápolnom. Lehet nekem is innom kellett volna valamit, akkor tán jobban viselem.
Most 52 éves a csaj, még mindig rámegy a gimnazista szoknyája. Életében nem élt együtt pasival, bár jócskán voltak kapcsolatai. Harminc éve az éjjeliszekrényén van egy persely, a pasijai kérés nélkül is tudják, hogy időnként érdemes beleejteni egy-egy nagyobb címletet. Névnap, születésnap, karácsony előtt néhány héttel valahogy mindig meglát egy gyűrűt, egy láncot, mostanában már mms telefont vagy valami ilyen csecsebecsét, ami után nagyokat sóhajtva vágyakozik. Általában meg is kapja, hisz annyira vágyik rá és olyan kedvesen áradozik róla. A fériakkal össze nem költözik, mert ő felelős a cicáiért és azokat nem lehet kitenni egy pasi szeszélyeinek. 4-5 van neki egyszerre. Mármint cica. Meg a kutyájáért is felelős, azt még soha egyetlen pasija sem tudta tolerálni hogy őneki fontosabb a kutyasétáltatás mint egy randevú. Őneki a pénz is csak azért kell mert négy macskát kell eltartania. Ő még arra sem tart igényt hogy vacsorázni elvigyék, hát valamit elvár cserébe, ő még soha nem kért pénzt férfitól.

Amúgy egy végtelen rendes csaj, segítőkész, humora is van, jóindulatú, semmi gonoszság nincs benne és szinte soha nem nyafog, tényleg kedvelem őt.
De ma kissé sok volt belőle, eléggé kikészültem.