:-) Szépjóestét!
Úgy tűnik, itthonról nem működik a blogspot, pedig már újra is telepítettem, ablogspot csinált néhányv áltoztatást és azóta nem működökik linux-szal. E-mailben írok magamnak és majd reggel a munkahelyemen bemásolom.

A hétvégén megnéztük Jodie Foster új filmjét, a Légcsavart. Kellett hozzá némi szelíd erőszak, nem igazán kedvelem a pszicho-thrillereket.
Igaziból nem lett volna rossz film, az alapötlet elég régi, de érdekes: megtervezni a tökéletes bűntényt. Itt úgy, hogy valaki mást állítok be bűnösnek. Ez eddig elég klasszikus, a filmben a “csavart” és az izgalmat az adta (volna), hogy mennyire pontosan lehet kiszámítani az emberek reakcióit és a feltételezett cselekedetek alapján felépíteni a bűntényt. Kár, hogy a csavar annyira csavarosra sikerült, hogy a film készítői abbéli aggodalmukban, hogy a néző netán nem érti meg a történetet, magával a rossz fiúval magyaráztatják el az eseményeket. Elég olcsó fogással, a film vége előtt negyed órával a vele rosszalkodó rosszleánynak fejti ki a terv zsenialitását. Ettől a perctől kezdve a nézőnek más dolga már nincs is, mint kivárni hogy a JÓ, az anyatigris szerepét -egyébként zseniálisan- játszó Jodie Foster meg is öli vagy csak leamortizálja a főgonoszt. Ez esetben mindkettő megtörétnik, a pasi pár perc alatt lesántul, orrán-száján dől a vér, támolyog. Foster egyetlen kis horzsolással megússza az óriásrepülőgép szűk szellőzőiben és vaslétráin zajló csetepatét, csak az arcán van egy kis horzsolás, éppen csak mintha túl vastagon kente volna fel a pirosítót. Még a bokája sem bicsaklik meg soha, pedig biztosan tudom, hogy magassarkú cipőben elég nehéz vaslétrán mászkálni.
De visszatérve még az izgalmakra: a film első felében a legkisebb esemény, például a kislány elcsavargása vagy a repülőgép jégtelenítése is úgy van fényképezve és vágva és olyan zenével van aláfestve, hogy a néző majd összepisálja magát az izgalomtól. Szóval az erős kezdéshez képest a film háromnegyedénél mint egy hülyegyereknek, elmagyarázni a krimit, mit ne mondjak, ennyire tán nem kéne lebecsülni a nézők észbeli képességét.
Azaz dehogynem!!
A történet természetesen aktualizálva van, politikai korrektség okán beépítettek egy arab szálat csak azért, hogy a film utolsó jelenetében egy szép és emberi mozdulatnál felismerjük, hogy nem minden arab terrorista. (A kétségbeeséstől szinte eszét vesztett Foster egy arab utast is meggyanúsit és amikor kiderül az igazsága, a szakállas arab udvariasan felemeli a nő táskáját, az meg hálásan rámosolyog, szóval ebből tudhatjuk, hogy szent a béke, nem haragszik szeptember 11-ért az ártatlan, tehát nem terrorista arabokra). Na most ehhez képest az én észkombájn barátnőm egész hazaúton azt boncolgatta, hogy miért voltak benne az arabok, és hogy a rossz fiú társa, a gonosz sztyuardesz teljesen arabnak nézett ki, úgyhogy mégis csak az arabok találták ki az egészet. Nna, hát erről ennyit.
A csavaros és agyonbonyolított történethez képes az egyébként piszok jóképű kapitányt is könnyen hülyére lehetett venni. A nőről, akit ő személyesen nyugtatott, akiről biztosan tudta hogy beleőrült a gyászba és a fájdalomba, szóval egy snájdig és tiszteletet parancsoló légi kapitány egy sima üzenetre elhiszi, hogy .... na, de ezt hagyjuk, mégsem kéne mindent kikotyognom, azért egy rövid negyedórányi izgalom tényleg van a filmben, attól nem fosztanám meg az olvasóimat :-))
Szóval 120 feletti IQ-val csak az nézze meg a Légcsavart aki vagy imádja Jodie Fostert (aki mint mondtam, remekül játszik), vagy szereti a repülőgépeket, vagy tökmindegy neki hogy mit néz, csak a végén haljon meg benne a gonosz és dicsőüljön meg a jó.