:-) Szépjóestét!
Iszonyúan hiányzik az a két éjszakányi alvás, a héten végig reggel nyolctól este tízig dolgozom, ráadásul a hirtelen jött -egyébként gyönyörű- hó miatt bringázni sem tudok, még az a felfrissülésem sincs meg.
Jó lenne elmenni valami színházba, de a héten erre semmi esély; a hétköznap ugye egyértelmű, hétvégén pedig itt a szilveszter - színház szempontjából nálam teljes holtszezon, falra mászok az ilyenkortájt szakmányban adott kabaréutánzatoktól. Pedgi próbálkoztam mással is, egyszer egy barátnőmmel megnéztem a Denevért. Már a második felvonás közepére belefáradtam a féltucatnyi egyforma szopránba, a csillogó futamokkal agyondekorált muzsikába és a félreértésekkel és gyakori ruhacserékkel spékelt ki-kivel-és-kivel-nem típusú történet követésébe. Alig vártam az előadás végét.

Otthon éjjel-nappal megy a tévé, úgyhogy ma portörölgetés közben megpróbáltam egyfajta mérleget vonni a karácsonyi filmkínálatról.
Mit ne mondjak, elég pocsék.
Már nekem sem volt túl sok illúzióm a Mikulás létével kapcsolatban, de az a gyerek aki manapság a tévéken levetített karácsonyi filmekből szerzi be az információit a mese minden szépségétől és izgalmától meg van fosztva. Én sem örültem amikor az iskolai Mikulásban felismertem Mester Lacit, a legmagasabb nyolcadikus fiút (akibe ráadásul még szerelmes is voltam), de a mai Mikulások, hajjaj, hát azoknak még annál is cifrább történetük van. Legtöbbjük ugyanis csak véletlenül, valami félreértés miatt lesz Mikulás, esetleg amnéziás állapotában. Eleinte egyik sem szereti se a gyerekeket, se a csokis süteményt amit a gyerkekek kikészítenek neki az asztalra. A legtöbbjük ráadásul tejallergiás is, ezért az odakészített tejet is csak szelid erőszak hatására issza meg. Mindenféle bonyodalmak után végül persze idomulnak a szerepükhöz és a világ -esetleg egy város, vagy csak egy gyermekotthon- megmentésével együtt boldoggá tesznek egy kisfiút vagy kislányt is. Örökbefogadják, vagy kibékíti a gyerek válófélben lévő szüleit vagy valami hasonló. Szóval a mai Mikulás már inkább játékgyáros vállalkozó, logisztikus és/vagy válóperes ügyvéd mint Mikulás.
Elég kiábrándító.
A másik vonal, az ilyenkor játszott romantikus vígjátékok felhozatala is gyengécske. Ahhoz hogy valaki egy ilyen filmben szerepeljen elég ha szőke haja és hosszú, formás lábai vannak. Már persze ha nő az illető, mert ha férfi, akkor még arra sincs szüksége. Elég, ha a szerepe szerint gazdag. Karácsony tájékára így is úgyis belefárad az agglegényéletbe és oltárhoz vezeti a már fentebb ismertetett tulajdonságokkal rendelkező főhősnőt. Egyik eseben, mert a másik variáció szerint a szingli, karrierista fapicsa kezd karácsony közeledtével érzelgőssé válni és kis pityergés után felismeri, hogy a boldogság mindenképpen a főhős izmos karjaiban rejlik.
Az alkotók még arra sem nagyon figyelnek, hogy a két főszereplő között legyen valami feszültségféle, valami vibrálás, ami a nézőt arra ingerelné, hogy közelebb húzódjon a mellette tévéző testhez. Nem, semmi ilyesmi nincs a filmekben, a csillogó karácsonyfa egyedül is képes felébreszteni a főszereplők házasodási kedvét - és ezzel arányosan lelohasztani az én tévézénézési kedvemet.

Viszont örömmel láttam, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium szelektív hulladékgyüjtést népszerűsítő szpotjai jók - nekem legalábbis tetszettek. És ráadásul éppen az ünnepek előtt olvastam valahol, hogy Magyarország már jövőre teljesíti az Úniós előírásokat és a hulladékok (ha jól emlékszem, de már nincs erőm böngészni az adatok után) 50%-át újrahasznosítja. Erre azért büszkék lehetünk, köszönet minden kedves honfitársamnak, aki veszi a fáradtságot és a sörösdobozokkal, ásványvizes üvegekkel és hasonlókkal leballag a szelektív gyűjtőkhöz.

NNo. Hullafáradt vagyok, az agyam kiszikkadt, csak zagyválok itt össze-vissza.
Jobb ha megyek aludni.