:-) Szépjóestét!
itt vagyok ám, csak most látom, hogy a csütörtöki bejegyzésem ("ha még élek...") kissé túl drámaira sikerült. A helyzet az, hogy tényleg félholt voltam a fáradtságtól, tegnap pedig bloggolás helyett elmentem moziba. Aztán, mivel a kipihentség érzése a mozival nem jár együtt, bedőltem az ágyba és azon mód elaludtam, még összegömbölyödni sem volt érkezésem.

De csak sorendben, előbb az adósságom, a Makrancos Kata az Örkényben.
Szóval az általában feldolgozott történet (van ugye az undok, gazdag és hisztis lány, jön a szép Petrucchio, megtöri, megszelíditi és Kata elzengi a jó feleségek himnuszát) köré Shakespeare eredetileg írt egy kerettörténetet. Mégpedig, egy részeges alak fizetés nélkül meglépne a kocsmából, de a csaposné utána megy és jól elpáholja. Hősünk elalszik, szépet álmodik, mégpedig azt, hogy van ugye az undok, gazdag és hisztis lány, jön a szép Petrucchio, megszelíditi és Kata elzengi a jó feleségek himnuszát. Aztán őkelme felébred és fejét fogva siratja élete legszebb álmát.
Nos, ezt a kerettörténetet csinálta meg az Örkény hihetetlen jól. De tényleg szenzációs, az édeskés, papucsférjek álma történet egész más megvilágításba kerül: átalakul egy züllött, nyomorult alak pitiáner kis álmává - sőt, álmodozásává.
Ez azt is megmagyarázza, hogy miért hiányzik minden előadásból -ebből is- a legfontosabb, Kata metamorfózisa. Semmi oka nincs ugyanis a lánynak arra, hogy megváltozzon. Az apja jószerivel odalöki az első jöttmentnek csak hogy szabaduljon tőle, Petrucchió pedagógiai módszerei pedig, az, hogy nem ad neki enni, hogy nem engedi szép ruhákban járni pedig inkább dacot válthatna ki mint elolvadást és teljes odaadást - már legalábbis egy Kata féle tökös csajból, de egy nála gyengébből is inkább meghunyászkodást és valamiféle betanult szerep felvételét, fogcsikorgatva engedelmeskedést. De nem, Kata teljesen odaadja magát és erre -szerintem legalábbis- kevés az, hogy a balettben megmoshatja Petrucchió hátát, az Örkényben pedig elentmondást nem tűrően megcsókolják. Jójó, én se vagyok fából, én is tudok értékelni egy finomabb csókot, de Gállfi Petrucchiója nem úgy csókolt, hogy attól bárkiről is leesne a bugyi - én legalábbis nem éreztem közöttük különösebb erotikus feszültséget. Még az a szépséges jelenet is, amikor az alvó Kata bokáját megcsókolja, még az is csak mintegy mellékesen történt meg, a lány észre sem vette, hisz aludt. Hogy ez rendezői vagy színészi hiba nem tudom, lehet nem is akartak gerjedelmet érzékeltetni.
De ebben a felfogásban nem is kell, hisz az egész történet csak egy nyomorult, primitív szeszkazán álma.
Nagyon szerethető és szórakoztató álma, a rendezés és a szinészi játék is vérbő, életszagú, itt-ott imádnivalóan közönséges és rendkivül humoros.
Két kis hibát fedeztem csak fel: az egyik, hogy a makrancoskodó Kata jelmeze egy feminista-karrierkurva-frigid-fapicsa ruhája. Ezt a vonalat nem kéne erőltetni és nem azért, mert maga a sablon ostoba, hanem mert Katának, akármerről nézzük is, semmi köze ehhez. Vagy a csesznye kérőit utálja, vagy attól fél, hogy csak a hozományát akarják, vagy csak a ringyósodás felé elinduló hugát nézi le, de semmiképpen sem illik hozzá a fekete szegélyes fehér blúz a magas derekú szoknyával. A másik hiba; Petrucchió nyomortanyáján egy ütött kopott zománcos lábosból esznek - egy csillogó rozsdamentes kanállal. Azt a kanalat nagyon gyorsan le kéne cserélni valami patinás bádogra :-))

Más:
máma rettenetesen összevesztem a biztonsági őrrel. Igaziból csak portás, egy fingszagú vén szemétláda, egy egykori spion, a rendszerváltás után gyorsan leszerelték hogy szabaduljanak tőle, azóta őrködik. Pisztollyal az asztalon, de akkora fotel formájú segge van, hogy mire felállna a székből hogy a pisztolyáért nyúljon, már rég halott lenne - mint ahogy engedte is, hogy pár éve néhány milió forint értékű építőanyagot ellopjanak a cégtől - ráadásul vasbeton gerendákat, aminek a felpakolásához daruskocsi kelett. Őkelme jóízűen végigaludta az éjszakát, de azóta pisztolyt hord magával. Szóval ez a szarházi nagyon szeret szombatonként dolgozni, olyankor üres az iroda, ott bonyolítja a telefonjait és a mindenféle seftes kis ügyeit. Máma rám szólt, hogy miért jövök én ötkor, amikor kettőkor kéne. Kérdem mióta kéne és mi köze neki ahhoz, hogy én hányra járok dolgozni, egyébként is szervezze a saját alkalmazottai munkaidejét. Kétségtelen, hogy a harmadik mondatnál már ordítottam vele, el is hallgatott. Csak később vettem észre, hogy vendékeket fogadott, nyilván nem akarta hogy én tanúja legyek. De ha csak egy icipicivel is több ész szorult volna abba a kocsisborban ázott agyvelejébe, akkor észrevenné, hogy egyáltalán nem foglalkozok sem vele sem avval amit odabent csinál, ha nem szól hozzám, én észre sem veszem hogy kit hív fel vagy ki jön be hozzá. Eddig még soha nem árulkodtam a cégvezetőnek, de most hétfőn felhívom. Egyrészt nem tűröm, hogy egy fingszagú vén poshadék ugráltasson, másrészt pedig le akarom tisztázni, hogy ki dirigálhat nekem és ki nem. Még egy évet kell kihúznom ugyanis a másodállásban. Beszéltem a nénivel aki segíteni szokott, mondtam neki, hogy jövőre már nem akarom csinálni. Hát ő szegény majdnem elsírta magát, hogy neki az a pénz kell, jövőre még nem kap özvegyi nyugdíjat. Addig addig, hogy megállapodtunk, februártól átvesz még egy napot, emelek is a pénzén. nem kell bejárnom csak egy hétköznap és vasárnaponként, esetleg ha beteg. Mondjuk, az idén elég sokat volt beteg, de majd karácsonyra veszek neki ajándékba idősödő szevezetre kifejlesztett multivitamint. Tényleg nem tudok mit csinálni, hülyeség pedig, de felelősnek érzem magam érte.

Mégmás:
tegnap este megnéztem a Ponyvaregényt. Érdekelt, hogy mitől lett olyan kultfilm és hogy mitől tartják olyan jónak a Szombat esti láz és a Nicsak, ki beszél! nyálasképű Jhon Travoltáját. El kell ismernem, hogy tényleg jó volt a pasi a filmben. Végülis, a sikerfilmek egyik titka, ha a rendező hagyja, hogy a színészek a saját paródiájukat játsszák. Kevés annál hitelesebb mondatot hallottam még filmben, minthogy "Most bemész, megköszönöd a szép estét, elköszönsz, hazamész, kivered és kész!" A három ostoba gengszteren pedig, akikhez specialistát kell hívni hogy megszervezze az autó kitakarítását és az átöltözést meg már visítva röhögtem :-D
Összegezve, a kultfilmek titka:
1. Forgass le egy filmet egyben, vágd rövidebb részekre és keverd a részeket tetszőleges sorrendbe. Arra ügyelj csak, hogy az eleje, a közepe és a vége még véletlenül se legyen az elején, a közepén és a végén. A néző ugyanis megtiszteltetésnek veszi, ha gondolkodásra késztetik.
2. Vegyél fel néhány ígéretes mellékszálat és ejtsd is el őket. A néző ugyanis értékeli, ha nem használsz sablonokat - vagy legalábbis új sablonokat teremtesz.
3. Ne kíméld a nézőket és bőven hagyj időt az idétlen párbeszédekre. Aki beül a moziba, az rászánja az időt arra, hogy aranyköpéseket mazsolázzon a szövegből.
4. Ha egy férfi és egy nő egy időben szerepel a vásznon, közülük legalább az egyik legyen begerjedve. Tökmindegy hogy melyikük, tökmindegy hogy történik-e köztük valami, a lényeg, hogy a nézőknek a dugás jusson az eszébe. A néző ugyanis értékeli, ha kedvet csinálnak neki.... (Erről jut eszembe: a barátnőmnek mégis igaza volt és Bruce Willis egy jó pasi. Ebben a filmben legalábbis az volt. Más filmjeiben nem igazán tetszett, de itt nagyon jól adta a macsó rosszfiút aki összebrunyálja magát, ha a barátnője sírva fakad.)
5. Már említettem: engedd, hogy a színészeid a saját paródiájukat adják. Hálásak lesznek érte és remekül fognak játszani.
Kaptárlakó kiegészítése:
6. Válassz hozzá atomzenét. Add ki CD-n időben, hogy már a filmzene is kultuszanyag legyen. :-)
:-) Igaz, így igaz :-))